Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
405 súly pontjai számukra az egyszerű kormánypárti többséggel hozott törvényekkel kedvezőtlenül eltolódhatnak. A törvényből számomra két vonulat emelkedik ki szemléletesen. Az egyik: azon törekvése a Kormánynak, hogy az irányítást centrálisan kézben tartva az önkor mányzatok a központi akarat és érdek végrehajtói is legyenek, a másik pedig, hogy a Kormány alapvető koncepcionális gondokkal küszködik. Erre a két vonulatra szeretnék rámutatni a főispáni intézmény kritikájával és az önkormányzati tulajdonra vonatkozó váz latos rendelkezések problematikájának felvetésével. A főispáni intézmény kapcsán én nem akarok itt semmiféle elnevezési vitába bonyolódni. Azt jósolom, hogy a köznyelv majd komisszárra fogja magyarosítani, de ez jellemzi, de nem érinti a tartalmi lényeget. Az nyilvánvaló, és a törvényben sem titkolt, hogy a főispán a Kormány bizalmi embere. Olyan személy, aki önmagában megtestesíti a megyei első titkár, a megyei tanácselnök és a megyei vbtitkár összes jól ismert "erényét". (Taps.) Azt nem tudjuk meg a java slatból, hogy leszneke, és milyenek lesznek az alkalmazási feltételek a főispánnal szemben, éppen ezért tisztelettel javaslom a miniszterelnök úrnak az úgynevezett hármas követelménynek továbbra is való alkalmazását. (Taps.) Azt viszont tudjuk, hogy a fői spán hierarchiába beépített törvényességi ellenőrzése milyen veszélyeket rejthet magában. Bízva abban, hogy felvetésem csak elméleti, és ilyen a gyakorlatban soha nem fordulhat elő, kérdezem, hogy ugyanolyan lojalitás várhatóe el a kormánypárti főispántól az ellenzéki polgármesterrel szemben, mint a kormánypártival szemben. Még mielőtt bárki szóvá tenné: végigolvastam a törvényt, tehát tudom, hogy a döntést a független bíróság fogja majd meghozni, ugyanakkor azt is tudom, hogy a mindennapi működésben milye n zavarokat lehet okozni az ellenőrzés módjával, idejével, vagy éppen taktikájával. Különösen akkor, amikor a laikus polgármester, mint az államigazgatási ügyek címzettje, ezen a téren így is, úgy is függésben van a főispántól! Nem biztos, hogy mindenhol s ikerül majd olyan skizoid polgármestereket találni, akik mindig és minden körülmények között el fogják tudni határolni magukban, hogy "amikor államigazgatok, akkor függök a főispántól – amikor önkormányzok, akkor viszont nem!" Én úgy gondolom, hogy főispán ra csak a Kormánynak van szüksége, az önkormányzatnak nincs! (Taps.) A törvényességi ellenőrzést az ügyészség, – mint közvetlenül a Parlamentnek alárendelt szerv – elláthatja. A hatósági ügyek első- és másodfokú intézésére pedig tökéletesen alkalmas lehet a képesített megyei főjegyző is. A társulások ellenjegyzése felesleges, bürokratikus és nem önkormányzatbarát; azok a szerződési rendelkezések, amelyek jogszabályba ütköznek, a jogszabály erejénél fogva semmisek. A szakmai segítségnyújtás pedig felkérés e setén is erőteljes beavatkozást jelenthet az adott feltételek között. Amennyire soknak és túlzottnak tartom a centrális irányításra irányuló szabályokat a javaslatban, olyan kevésnek látom azokat a szabályokat, amelyek az önkormányzatok gazdasági alapjait lennének hivatva meghatározni. Abszolút igazolt tétel, hogy az önkormányzati jelleg kinyilvánítása semmire sem elég, ha nem teremtjük meg a működtetéshez szükséges gazdasági alapokat. E javaslatból nem derül ki számomra, hogyan és miből történik az önkormá nyzatok finanszírozása, és csak egészen szűk ismereteket nyerek arról is, hogy mi lesz a majdani önkormányzati tulajdon. A Kormány e kérdések szabályozását külön törvényre utalta, és még arra sem vette a fáradságot, hogy a külön törvényekben szabályozandó részletes szabályokhoz itt a koncepcionális elemeket rögzítse. Pedig ezeknek a kérdéseknek az elodázása a rendszerváltás elodázását jelenti. A rendszerváltás leglényegesebb kérdése ugyanis az, hogy az állami tulajdon lebontása hogyan, miként, milyen formáb an fog megtörténni. Egyes szakértők szerint az önkormányzati tulajdoni forma megteremtése az egyetlen lényeges garancia arra, hogy a társadalom egésze által létrehozott, gyarapított állami vagyon metamorfózisa valódi közösségi és azzal egyenrangú magántula jdonná az
