Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 6. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 6. napjának korrigált kiadása - Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
311 hogy a vagy onügynökség fogja a privatizációt végrehajtani, hanem az is, hogy ennek eredményéből ki milyen mértékben részesül. Enélkül ugyanis úgy gondoljuk, hogy a vagyonügynökség, a Kormány egy biankó csekket kapna, ami lehetséges, hogy örök időkre kitöltetlen marad na. Ennek érdekében született az a módosítási javaslat, amit Tellér Gyula kollégámmal együtt beterjesztettünk, és ami természetszerűen csak abban az esetben értelmezhető, hogyha a 3. § elvetését célzó, Soós Károly Attilaindítvány, illetve Pál Lászlóindít vány az Országgyűlés által elvetésre kerülne. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár. Átadom a szót. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon megkönnyítette Szalay Gábor a mondandómat, mert nagyon jól rávilágított azokra a pontokra, amelyekre már az előbbi jelentkezésem kapcsán is szerettem volna ráv ilágítani. Így nekem ezt megspórolta. Nevezetesen arra, hogy több törvény nincsen, ugyebár, még megalkotva, éppen az imént hagytuk abba, tegnapi nap folyamán az önkormányzati törvényt, amelynél szíves figyelmüket felhívom az egyébként is vitatott 105. § – ra , amelyben az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak vonatkozásában több ízben kitér a törvény szövege arra, hogy ez és ez kerül oda, külön törvényben meghatározottan. Én nem hiszem, hogy arról kellene aggódnunk, amiatt kelle ne tehát aggódnunk, hogy biankó csekket ír alá ennek a jelenlegi kormányelőterjesztésnek a jóváhagyásával a Parlament, hiszen további törvényalkotások fognak majd erről a vagyoni kérdésről dönteni, és úgy tudom, hogy a törvényeket a továbbiakban is a Parla ment és nem a Kormány alkotja. Most a másik dolog természetesen, ami nagyon szimpatikus volt Szalay Gábor felvetésében, és tegnap is a fiatal demokraták felvetéseiben hasonló kívánalmakat tapasztaltam, hogy nagyon jó lenne, ha egyidejűleg mindezek a törvén yek párhuzamosan – mintegy csomagterv – , a konzisztencia tökéletes biztosításával kerülnének előterjesztésre a Parlament elé. Ennek csak az az egy hátulütője van, hogy akkor mi most elmehetnénk szabadságra, aminek ugyan mindannyian örülnénk, csak éppen köz ben maga az a privatizációs folyamat, amelyre a kormányprogram is utalt, és amelyre azt hiszem, valamennyi vagy legalábbis csaknem valamennyi résztvevője ennek a Háznak ráadja az áldását, és amelyet szükségesnek tart, akkor erre az időre mindenképpen megto rpanna. Én megértem azt, hogy az egymással összefüggésben lévő törvények: milyen nagyon jó lenne találni egy fix pontot, amelyből kimozdíthatnánk a világot, és mondjuk, most ex hasibus, hasunkra ütve azt mondanánk, hogy legyen 50: 50 százalék, lehetne 25: 75, és lehetne 60: 40 is, tehát bármilyen arányt mondhatnánk elvileg. De ugye, ez abszolút nem megalapozott a funkciók és a terhek arányos elosztása szempontjából. Tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívom: kétségkívül közöttünk vannak listás képviselők , helyi képviselők, de mindannyian ennek az egy Magyarországnak, Magyar Köztársaságnak vagyunk a törvényalkotói, és nagyon kívánatos lenne, hogyha olyan módon közelítenénk az önkormányzati és az állami tulajdonhoz, hogy mindegyikért mi vagyunk felelősek. T ehát meg kell találnunk ezt az arányos feladatmegosztást, és ehhez kell rendelni az eszközöket. Mind a vagyoni, mind a folyó finanszírozási eszközöket. Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a tényre, amelyet már bátorkodtam korábban is megemlít eni, hogy örökségül az elmúlt 40 év jogtalan, törvénytelen állapotainak a következtében számos kategória, számos kérdés teljességgel tisztázatlan. A Kormány megfeszített erőfeszítéssel, pontosabban erőfeszítéseit maximálisan összeszedve dolgozik azon, hogy kialakítsa a kincstári vagyon fogalmát, amely eldöntené azt, hogy mit tartunk
