Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZILI SÁNDOR (MSZP)
31 egyértelműen rendelkezik az egyház és az állam szétválasztásáról; ezzel ütközik mindaz, amiről az ön minisztere megállapodott. Én nem akarom a tis ztelt Ház türelmét és idejét elvenni, ezért azt javasolom, hogy vizsgálják ezt felül, mert ez alkotmányellenes, amiről megállapodást kötöttek. Tehát mindaz, amit én példának felhozok, nincs összhangban az Alkotmánnyal. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖ K (Szűrös Mátyás) : Köszönöm! Szólásra következik Szili Sándor képviselő, Magyar Szocialista Párt. Átadom a szót! Felszólaló: Szili Sándor (MSZP) SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Elöljáróban engedjenek meg egy megjegyzést. S zeretném felhívni a tisztelt kormánypártok figyelmét, hogy a munkások ezekben a percekben érkeznek haza reggel hat órától tartó munkaidejükből. (Zajongás a teremben.) Ha bekapcsolják a televíziót, és az üres székeket látják, felteszik a kérdést, vajon mily en munkafegyelem van ebben a tisztelt Házban. (Zajongás a teremben.) Tisztelt Képviselőtársak! Tudom, hogy kemény fába vágtam a fejszém, amikor megpróbáltam a paktumot megkötő két párt által ránk erőltetetett alkotmánymódosítás 7. §ának a 2. bekezdését az érvényes Alkotmány szövegévé módosítani, amely lehetőséget ad arra, hogy a dolgozói önkormányzatok tulajdonosi funkciókat lássanak el. Nem voltak illúzióim, de titkon reméltem, hogy Magyarországon rendszerváltás történt, nem pedig hatalmi elitcserék. (Nev etés.) Nyilvánvaló volt számomra, hogy egy olyan bizottság, amelyben döntő többségben vannak a kormánykoalíciós pártok és a velük szövetséges legnagyobb ellenzéki párt, elutasítja a dolgozói tulajdon megteremtésének alkotmányos jogát. Az általános vitában már elmondtam, hogy milyen történelmi háttérrel alakultak, illetve alakulnak meg 1989 és 1990ben a munkástanácsok. Ma csak megerősíteni tudom azt a törekvésünket, hogy mi, munkások is részt kapunk abból az állami tulajdonból, amelyben négy évtizedes munká nk is benne van, s amit az előző és a mostani elit a privatizációs folyamatban iparkodik megkaparintani magának. Mire hivatkoztak az elutasítók? A jugoszláv példára és a részvénytulajdonlás lehetőségére. A jugoszláv önigazgatás valódi tartalmáról a múltkor már beszéltem. Nézzük meg, mi a helyzet a munkásrészvényekkel kapcsolatban! Ez nem újdonság, nem magyar találmány. Amerikában például tízmillió munkavállaló résztulajdonos a munkahelyén, és közülük másfél millió többségi tulajdonos. De említhetném Angliát , ahol az állami tulajdon reprivatizálásánál a vállalatok dolgozói előnyt élveznek, és kedvezménnyel kapnak részvényeket. Vajon miért? Azért, mert ott felismerték, hogy a dolgozók tulajdonosi jelenléte növeli a vállalat hatékonyságát, a vállalatvezetés biz tonságát, és főleg az átmeneti üzleti nehézségeknél, tőzsdei pániknál a munkavállaló tulajdonosok stabilizálják a vállalatot. Minél nagyobb a dolgozói résztulajdon, annál jobb a fejlesztési készség, jobb a munkahelyi légkör, az együttműködés a vezetők és a munkások között. Mi a helyzet Magyarországon? Kidolgozásra került az úgynevezett alkalmazotti részvényprogram. Ez a program messze nem a dolgozók érdekeit szolgálja. Hisz nem biztosít egyenlő esélyeket az alacsony jövedelműek és a magas jövedelműek között .
