Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 6. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 6. napjának korrigált kiadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
297 Nekem az a meggyőződésem, hogy most is arra van szükségünk, hogy valamiképpen egység legyen. Arra kérem valamennyi képviselőtársamat, vegye figyelembe – bár az előbbi, ezzel kapcsolatos döntésünkn él majdnem megszületett az a bizonyos egység, a majdnem teljes egység – ennek a rendszerváltásnak azt a történelmi jelentőségét, amely mindenképpen megvan, mert én ezekhez az általam említett eseményekhez sorolnám, habár vértelen forradalom volt. Ennek a r endszerváltásnak valamiképpen kell hogy legyen egy, az ezeréves magyar történelemhez kapcsolódó, érzelmi szimbóluma is, amely túlmutat az érzelmeken. Legalábbis az utca embere ezt így éli meg. Amikor komoly nehézségek között így éli le mindennapi életét, v an benne egy olyan igény, hogy elvárja ettől a Parlamenttől, hogy végre ebben a kérdésben szülessék döntés. Ha már a szélirány ilyen döntés irányába beállt a múltkori szavazás alkalmával, nagyon remélem, hogy most aki esetleg nem is tudja elfogadni ezeket a történelmi jellegű érveket, úgy fog szavazni, hogy a Parlament egysége végre megszülessék. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy – az én meggyőződésem szerint – a népnek a történelemmel, az ezeréves magyar történelemmel való összeforrottságát, egységé t ez a koronás címer fejezné ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkárt illeti a szó. Felszólaló: Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár KATONA TAMÁS külügyminisztériumi áll amtitkár: Tisztelt Országgyűlés!Változatlanul a koronás címer mellett szeretnék érvelni, mindenekelőtt azért, mert a Parlament meg az ország többsége is emellett szeretne érvelni, ezt a címert szeretné látni. Úgy gondolom, tapintatosabb lett volna, ha a m ódosító indítvánnyal Kőszeg Ferenc megvárta volna a mai szavazást, és nem tette volna ezzel a módosító indítvánnyal – amelyet a legjobb szándék vezetett – lehetetlenné, hogy végre túljussunk ezen a címerkérdésen. (Nagy taps.) Legyen szabad azt is hozzátenn em, hogy nagyon jól tudjuk azt, hogy mi a címer. A címer tulajdonképpen az, ami azon a kis pajzson belül látható, a nyolc vörös, illetőleg ezüst, piros és fehér csík meg a hármashalmon a nyitott, ötágú koronából kinövő pátriárkakereszt vagy talpaskereszt. Tessék elhinni, hogy 1956ban a Kossuthcímer volt a gomblyukunkban, nagyon szentnek tartottuk ezt a címert, nagyon is vállaltuk, és nagyon szerettük volna, ha 1957ben nem változott volna meg ez a címer, nem jött volna a helyére az a bélyegzőféle,amely jo bb volt ugyan, mint az 1949es körstempli, de mégiscsak megcsúfolása volt a címernek, nemcsak heraldikai szempontból, de az ország érzelmei szempontjából is. Ez azonban megtörtént. Hamis indokolással, arra való hivatkozással, hogy a szomszéd népeket sérten é, hogy ott van a négy folyó és a három hegy. Hiába mondta volna el a történész, vagy a szakember, hogy ez nem négy folyó és nem három hegy, és főképpen nem irányul senki ellen, hanem egyfajta magyar heraldikai hagyomány – ha valahol keresni kell, alighane m az Árpádok törzsei – hiszen ott láttuk azokat a vörös és ezüst sávokat az Árpád – ház címerében az elnöki emelvény háta mögött. Most, amikor új régi címert kell szereznünk, azt hiszem, itt az alkalom, hogy visszatérjünk a legősibbhez. Nem Mária Terézia tet te a koronát a történelmi magyar címerre. Már Révai Péter koronaőrnek valamikor az 1620as években kiadott könyvében első valósághű ábrázolása van. Révai koronaőr volt. Ott van a két angyal által tartott korona a magyar címer fölött, jóval régebbi tehát ez , mint Mária Terézia ideje. Hadd tegyük azt is hozzá, hogy a Lengyel Köztársaság címerében a Jagellók ezüst sasa fölé – és megint csak az elnöki emelvény fölé kell mutatnom – visszatették az arany koronát és ezzel a Lengyel Köztársaság nem szűnt meg köztár saság lenni. Hadd tegyem azt is hozzá, hogy Európában van ugyan két fejedelemség (az egyiket következetesen nagyhercegségnek nevezi a sajtó)
