Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
177 terheli felelő sség a Dunagatebotrány kirobbanásáért, a Magyar Köztársaságban folyó lehallgatási tevékenységért. Szeretnék néhány mondatot felolvasni a bizottság jelentéséből. A titkosszolgálati különleges eszközök 1989. október 23a utáni alkalmazása a köztársasági Alk otmányt sértette. A rendelkezésre álló jelentésekből kiderül, hogy a Kormány egyes tagjai információkat kaptak az ellenzékről is. Kérdezem én, hogy lehetségese ez egy demokratikus jogállamban, mindegy, hogy titkos eszközökkel szerezték ezeket a jelentések et, avagy csak a besúgóhálózat útján. Egy demokratikus állam kormánya nem kíváncsi arra, hogy az ellenzék mit csinál, mit beszélget, hol tart gyűléseket. A bizottság alkotmánysértőnek tartja, hogy az MSZP két, kormánytisztséget be nem töltő vezetője a régi pártállami gyakorlat továbbéléseként 1989. október 23a után is kapott a jelentésekből. Itt nem értek egyet a bizottság megfogalmazásával; nemcsak az alkotmánysértő, hogy a két kormánytisztséget be nem töltő vezető kapott ezekből, hanem az is, hogy egyált alán léteztek a jelentések, és a Kormány tagjai kaptak ebből. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, elhangzott már ugyan, hogy pillanatnyilag is egy miniszterelnöki államtitkár végzi a titkosszolgálatok operatív ellenőrzését, felügyeletét, Boros Péter á llamtitkár úr az; tehát a miniszterelnök úr, Antall József úr vállán nem nyugszik már ez a teher. Mi még egyszer megismételjük: pusztán a felelősség leadását kívánjuk megakadályozni. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy sem a Kormány, sem pedig az ellen zéki pártok képviselői nem tettek eleget Orbán Viktor felszólalásának, és nem ismertették azt a nemzetbiztonsági koncepciót, amely egy új törvénykezés alapjául szolgálhatna. A nemzetbiztonsági bizottság tagjaként szeretnék elmondani néhány ötletet, néhány gondolatot, amellyel talán ezt a munkát elősegíthetem. A magam részéről azt gondolom, hogy amíg létezik egy országban kémtevékenység, amíg kémszervezetek rezidentúrákat tartanak fenn, amíg létezik a nemzetközi terrorizmus – és ennek bizonyíthatóan vannak e gyes magyar célpontjai – , addig szükség van ilyen szolgálatokra, csakhogy nem akkora méretekben van ezekre a szolgálatokra szükség, mint amilyen méreteket mi a pártállamtól megörököltünk. Itt a szervezeti létszám kérdése ez, ami rendkívül fontos, és pillan atnyilag nyugtalanít bennünket. Az ellenőrzés módszeréről szeretnék elmondani egy gondolatot. Azt gondolom, hogy semmiféle engedélyezési rendszer, vonatkozzék az a titkosszolgálati eszközökre vagy másra, nem alkalmas ezeknek a titkosszolgálatoknak az ellen őrzésére, nem engedélyeznünk kell, hanem a költségvetését kell ezeknek a szerveknek pontosan meghatározni, mégpedig úgy gondolom, hogy a kormányzatnak a parlamenti bizottsággal együttműködve kell a költségvetést meghatároznia. Ezek a szervezetek ugyanakkor nemcsak költségvetési eszközökből élnek, hanem információkat adnak el. Ezt a tevékenységet is ellenőriznie kell a kormányzatnak és a parlamenti bizottságnak. Még egy kérdés, ami felmerült már korábban, csak nem nevesítettük, a kinevezések kérdése. Úgy gon dolom, hogy a Kormánynak az a feladata, hogy megbízható, lojális vezetőket ültessenek ezeknek a szolgálatoknak az élére. Rendkívül aggasztónak tartom a régi kádereknek a megtartását, ez történt, ez ellen is szót emeltünk. Visszatérve a habeas corpusra, eml ékeztetnem kell a tisztelt Házat, hogy a plenáris ülés általános vitájában először Szájer József élt módosító indítvánnyal, és kívánta a konkrét feltételekhez és időtartamhoz kötni a fogvatartást, majd én jómagam is megtettem ezt. Mind a két módosító indít ványt leszavazta a tisztelt Ház. A habeas corpusnak a lényege az, hogy határozott időtartamra szól az őrizetbevétel; a XVII. században három nap volt a habeas corpus iratok kiszolgáltatására szabva, úgy gondolom, hogy a XX. században ennél rövidebb időt is szabhattunk volna, és a konkrét, határozott időtartam megfogalmazása az Alkotmány szintjén rendkívül fontos emberjogi, garanciális norma. Szeretném megismételni azt, ami egyfajta formában elhangzott itt. Én úgy gondolom, hogy a nemzetbiztonsági szolgálato kkal, a titkosszolgálatokkal kapcsolatban egy rossz tendencia van
