Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1140 Értelmetlen azonban a bérleti jognak a privatizációja azért is, mert ha meggondoljuk , ezeknek a szerződéses üzemeltetésben álló boltoknak a berendezése, a boltoknak a goodwillje, a jó hírneve, a készlete már magántulajdonban van. Tulajdonképpen csak az ingatlan az, ami nem áll magántulajdonban. Tehát mit privatizál a Kormány? A boltban lé vő levegőt privatizálja, adott esetben a kereskedelmi engedélyt? Azonban tessék észrevenni, hogy azok az üzletvezetők, akik már régóta sokat költöttek erre a boltra, és szeretnének valódi tulajdonosok lenni, becsapva érzik magukat, és joggal érzik magukat becsapva, hiszen a törvényjavaslat nem teszi lehetővé azt, hogy valódi tulajdonjogot szerezzenek a boltokon. Ebben a körben egyébként szeretnék utalni arra, hogy támogatjuk Horváth Béla képviselőnek a nagyon okos előterjesztését, amely megítélésünk szerint pontosan erre a kérdésre nyújt megoldást, hogy a szerződéses üzlet vezetői ne legyenek becsapva a privatizációs eljárás során. A 3. pont kifogásunk felsorolása során az, hogy szemben a miniszter úr expozéjában foglaltakkal, a Kormány előterjesztése értelm ében itt maga az Állami Vagyonügynökség privatizál. Ez pedig megítélésünk szerint egyszerűen lehetetlen. Utalnék itt arra, hogy miniszterelnök úr negyvenezer boltról tett említést, itt kevesebbről esett szó, de ha csak pár ezer boltról esik említés, akkor egy államigazgatási szerv egyszerűen képtelen arra, hogy a privatizációs folyamatot kellő hatékonysággal levezényelje. Tartunk itt attól, hogy a Kormány komolyan gondolja azt, hogy a privatizációt az Állami Vagyonügynökségnek kell végrehajtania, akkor itt mindenfajta területi igazgatóságok, megyei igazgatóságok fognak kinőni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a régi OT, MNB, PM és ágazati minisztériumok bukott kádereinek az átmentését szolgálják. De nem lesz alkalmas arra, hogy valódi tulajdonosként meg oldja a privatizációt. 4. pontként szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Kormány törvényjavaslata súlyosan önkormányzatellenes. Azzal, hogy az Állami Vagyonügynökséget fogja illetni a privatizáció során befolyó bevétel, hiszen azok a boltok, amely eknek a privatizációjára itt sor kerül, ezek hozzávetőlegesen kilencven százalék erejéig olyan vállalatok tulajdonában állnak, amelyek tanácsi alapítású vállalatok, tehát amelyek a törvényjavaslat nélkül önkormányzati tulajdonba kerülnének át, és ettől a t örvényjavaslat megfosztja az önkormányzatokat. Utolsó pontban pedig arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a törvényjavaslat nacionalista abban az értelemben (derültség és taps) örömmel hallom, hogy a kormányzati képviselők kezdenek egyetérteni az itt elhangzottakkal (derültség) tehát abban az értelemben, ahogy - mint miniszter úr is kifejtette - a külföldi tőkét távol kívánja tartani a privatizációs folyamatoktól, sőt ezen túlmenően olyan visszamenőleges szabályokat tartalmaz, amelyek meglehetősen súl yosan sértik a külföldi befektetők érdekeit. Tartunk attól, hogy az ilyen jellegű törvényjavaslatok egy olyanfajta üzenetet hordoznak magukban, hogy hölgyeim és uraim - külföldieknek ugye , ne ruházzanak be ebbe az országba, itt a Kormány kapkod, visszame nőleges rendelkezéseket hoz, itt az Önök által befektetett tőke nincs biztonságban. Rendkívül óvnám a Kormányt attól, hogy magáról ilyen imaget terjesszen a világban. Összefoglalva azt szeretném mondani, hogy különös tekintettel arra a késedelemre, amelye t itt a Kormány okozott a törvényjavaslat beterjesztése során, nem érthető ez a fajta sok koncepcionális tévedés - alapvetően gondolok itt a bérleti jog privatizációjával kapcsolatos anomáliára, de a többiekre is , amelyek, tartunk tőle, egyszerűen alkalm atlanná teszik a törvényjavaslatot arra, hogy annak alapján az előprivatizáció végbemenjen. Ha pedig ez az aggály igaz, akkor itt azzal a veszéllyel jár, hogy a privatizációs folyamat egésze szenved kudarcot, és szétrombolja azoknak az illúzióját, akik err e a törvényjavaslatra várva remélték, hogy eddigi megtakarításaik során, eddig eszközölt befektetéseik eredményeképpen valódi tulajdonosok tudnak lenni. Ezért és különös tekintettel arra, hogy valójában egykét hét alatt elkészíthető törvényjavaslatról van szó, azt javasoljuk, hogy a Kormány vonja vissza most a törvényjavaslatát (derültség jobbra) és egykét héten belül, igen rövid időn belül terjesszen a Parlament elé egy olyan törvényjavaslatot,
