Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Kérdések: - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
615 RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnö k Úr! Tisztelt Belügyminisztériumi és Pénzügyminisztériumi Államtitkárok! Képviselőtársaim! A világútlevél bevezetésével az ésszerűtlen deviza- és vámrendelkezések miatt az osztrákmagyar határszakaszon rohamos forgalomnövekedés történt, amely szinte megol dhatatlan feladatot jelentett a határátkelőhelyek személyzetének, és nehéz körülményeket teremtett az ott élő lakosságnak. Egyértelművé vált, hogy a 90es évek elején ezek a határátkelőhelyek már alig képesek a megnövekedett forgalom kielégítésére. Ugyanak kor elemi erővel jelentkeztek az igények a határmenti közvetlen kapcsolatokra is, hiszen a határ két oldalán lévő településeket számtalan elem, rokoni, nemzetiségi, gazdasági kapcsolat köti össze, amelyet közel 40 éves határsáv és vasfüggönyrendszer sem t udott teljesen szétverni. Éppen ezért kétféle megoldás lenne a célravezető. Az egyik megoldás az, hogy bővítsék a nemzetközi határátkelőhelyeket, a másik pedig, az egyszerűbb és kézenfekvőbb az, hogy kisebb és csak napközben nyitva tartó, főleg kishatárfor galmat kielégítő határátkelőhelyeket hozzanak létre. A sokat szenvedett határmelléki lakosság nagy örömmel fogadta ezeket az 1989ben fölröppent híreket, hogy újabb határátkelőhelyeket fognak megnyitni. Úgy könyvelték el, hogy ezek a határátkelőhelyek már 1990ben működni fognak. Sajnos, ezek az emberek csalatkoztak ebben. Ez azért is nagyon érdekes, hisz csekély beruházásokról lenne szó ezeknél a kis határátkelőhelyeknél, hisz például Szentpéterfa község esetén alig 50 méter utat kellene megépíteni, és ekk ora távolságra kellene a közműveket is elvinni. De a többi határátkelőhelyek megnyitása sem kerülne nagy összegekbe. Már kész tanulmánytervek vannak, ennek alapján 1,5 és 3 millió forint közötti összegből egy határállomást létre lehetne hozni. Ha ehhez hoz zátesszük, hogy például Szentpéterfa község jelentős társadalmi munkát is elvégezne határátkelőhelyének megnyitásához, elmondhatjuk, hogy a hosszú halogatás után már csak a döntésekre várunk. Elmondhatjuk, hogy ezek az igények jórészt megalapozottak, hisz a több száz kilométeres nyugati határszakaszunkon mindösszesen hét határátkelő működik jelenleg. Vas megye egész osztrák határszakaszán pedig mindössze három. Az osztrákmagyar határszakaszra 11 helyen jelentettek be igényeket. Tudomásom van róla, hogy kör ülbelül 30 azon határátkelőhelyeknek a száma, amire igény van országosan. A határátkelők nyitásának jelentős része csak lokális vagy gyalogos – és kerékpáros – forgalmat bonyolítana le. Vas megyében többek között a következő határátkelőhelyeket kívánja az ottani lakosság megnyitni: Rohonc és Bozsok között, Németlövő és Pornóapáti, Monyorókerék és Péterfa, Nagyfalu és Rábatótfalu közötti átkeléseket. A határátkelőhelyek megnyitása, ezen elnyomorított határmenti települések bekapcsolása a gazdasági vérkeringé sekbe, a nemzetközi forgalomba – történelmi felelősségünk. Ezek a horvát és német anyanyelvű községek, települések szenvedtek legtöbbet az ötvenes években, részük volt a kitelepítésekben, sokukat közülük Recskre, Kistarcsára, vagy egyéb helyekre hurcoltak. Ezenfelül ezen települések közül többen a Népszövetség 1922. szeptember 17i határozata értelmében kerültek vissza 1923. január 1jén Ausztriától, és így a rendezetlen okok miatt rengeteg probléma keletkezett és keletkezik még napjainkban abból, hogy jele ntős birtoktesteik kerültek a határ túloldalára. Például Szentpéterfa községnek egy egész szőlőhegye van a szemközti oldalon, amit az utolsó 40 évben nem tudtak megművelni, csak akkor, hogyha 150 kilométert utaztak odavissza. Hát ez természetesen tarthata tlan volt. A nemzetiségi településeknek egyébként is elemi érdeke, hogy a határátkelőhelyeik számát növeljék, hisz velük szemben ugyanolyan anyanyelvű, gradistei horvát és német településeket találunk. Nem elhanyagolható a helyi gazdasági szempont sem, his z Németlövőn, Deutschschützenben 3040 fő magyar munkavállalót tudnának különböző varrodákban foglalkoztatni, de jelenleg 100 kilométer napi utazás miatt ez megoldhatatlan.
