Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
581 jóllehet Baka András képviselő úr némileg pejoratíve említette, hogy Kőszeg Ferenc képviselőtársunk érzelmi húrokat pengetett; én a magam részéről nem óhajtom véka alá rejteni, én máshoz nem is értek – csakugyan tudatosan érzelmi húrokat óhajtok pengetni. Talán nem egészen idetartozó, de mégis hadd jegyezzem meg, hogy a mi egész büntetésvégrehajtási rendszerünk mértéktelenül elavult, múlt századbeli – hogy ne használjak még erősebb kifejezést – , és a deklaráció ellenére, hogy ez a nevelést szolg álja, érzésem szerint egyesegyedül a társadalom bosszúját testesíti meg! Egy egész elhibázott szemléletmódot kellene megváltoztatnunk ahhoz, hogy ezen az állapoton változtassunk. Ebben a formájában tehát nem tartom elfogadhatónak ezt a törvényjavaslatot, és azt javasolnám, hogy utaljuk vissza az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottsághoz, hogy dolgozzák át liberálisabb szellemben, modernebb szellemben, európaibb szellemben! Mi sokat beszélünk itt, ebben a grémiumban az újrakezdésről; sok at beszélünk rendszerváltozásról, és sokat beszélünk arról, hogy módot kellene nyújtanunk például a Kormánynak arra, hogy összeszedje erejét és hogy kivezesse az országot ebből a csődből, amelybe az elmúlt évtizedek folytán jutottunk. Mi, az ellenzék jogos ultnak érezzük a kormánynak azt a kérését, hogy türelemmel várja ki, amíg a Kormány hathatós intézkedéseket talál a csőd megszüntetésére. Ugyanezt a türelmet, ugyanezt a hitet az ember megváltoztathatóságában kérem én most Önöktől, mélyen tisztelt képvisel őtársaim, amikor ennek a törvényjavaslatnak a sorsáról döntenek. Adjuk meg a sanszot a mi társadalmunk peremén élőknek is arra, hogy visszakerüljenek a társadalomba! Igaz, kétségtelen, nem óhajtom tagadni, a társadalomnak joga van a védekezésre. De akkor i s, elsősorban azt tartsuk szem előtt, hogy a társadalom pereme ugyanúgy a társadalomhoz tartozik, mint a társadalomnak a központja! Ők is ugyanúgy a mi társadalmunk terméke! Én legalábbis annak idején, amikor jól megérdemelt börtönbüntetésemet töltöttem, a zt vettem észre, hogy az úgynevezett csövesek – tehát a közbűntényesek – egyfajta lenézéssel néztek ránk, politikaiakra. Valószínűleg indokolt lenézéssel; ők mint profik, professzionalisták úgy érezték, hogy mi rontjuk az ő esélyeiket, mi, dilettánsok, aki k nem tettük fel erre egész életünket (derültség) , hanem csak alkalmilag kerültünk ebbe a helyzetbe. Én meg, bevallom, úgy néztem rájuk, hogy soha nem tudtam megszabadulni a rossz lekiismerettől. Mert nekem mindvégig az volt a benyomásom, valamelyest mi v agyunk felelősek azért, hogy ők ilyen sorsra jutottak. Ezt a rossz lekiismeretet felébreszteni akarván Önökben, mélyen tisztelt képviselőtársaim, kérem Önöket, hogy ilyen értelemben döntsenek ennek a törvényjavaslatnak a sorsa felől! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm Darvas Iván képviselőtársam felszólalását. Felteszem a kérdést Kőszeg Ferenc képviselőtársamnak, hogy a beszédében elmondottak módosító indítványnak tekinthetőke. (Közbeszólás: Nincs itt!) ELNÖK (Vör ös Vince) : Most jön. (Kőszeg Ferenc a helyére ér.) Felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Nem. Azt gondolom, hogy a törvénytervezet előterjesztése és esetleg megszavazása a Kormány és a kormánypárt felelőssége. Én a magam részéről – és az t hiszem, a szabad demokrata képviselőcsoport egészében – a törvénytervezet ellen fogok szavazni. De ha a kormányzó pártok képviselői úgy vélik, hogy ez a törvénytervezet ebben a formában elfogadható – a lelkük rajta! (Taps a bal oldal közepéről.)
