Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
577 mindazokkal, akik eddig is, most is, ezután is a rövidebbet húzzák. Köszönöm. (Hosszan tartó taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Kőszeg Ferenc felszólalását, soron következik Szabó János a Független Kisgazdapárt részéről. Magam pedig jelezni szeretném, hogy a korábban bejelentett elnökváltásra most sor kerül, Vörös Vince alelnök úr veszi át a tárgyalás vezetését. (Az elnöki széket Vörös Vince alelnök foglalja el.) ELNÖK (Vörös Vince) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Szabó János képviselőtársunk következik a Független Kisgazdapárt részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Szabó János (FKgP) SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint kormánypárti képviselőnek, úgy illik, hogy az amnesztiatörvényjavaslatot megszavazzam. Ezt a pártfegyelemre való tekintettel meg is teszem, kínomban. Engedj ék meg azonban, hogy különbejáratú véleményemet elmondhassam a törvénytervezetről, és ezzel némiképpen megoszthassam Önökkel ezt a kínomat. Bármilyen ünneprontó leszek is, azt kell mondanom, hogy a törvénytervezettel nem értek egyet. Pedig mint ügyvédnek ú gy tűnik, hogy egyet kellene értenem, hiszen több ügyfelemet kedvezően érinti ez a törvényjavaslat. Itt azonban nem erről van szó. Próbálom átugrani a saját árnyékomat, és felülemelkedni önös szempontjaimon, amikor elmondom érveimet. Az igazságügyi miniszt er úr és az előttem felszólaló Kőszeg úr – akinek csak csodálni tudom a felszólalását – arról beszéltek, és ezzel magam is egyetértek, hogy az amnesztia lényegében egy gesztus; egy gesztus az államhatalom részéről, mindegy, hogy azt ki személyesíti meg, ki rálye vagy köztársasági elnök, kormány vagy Országgyűlés, egy alkalomból. Mert hogy új király lép trónra, mert hogy új Országgyűlés alakul. Megítélésem szerint azonban ez a gesztus mindig nemcsak az alkalomhoz kötődik, hanem ahhoz is, hogy annak a gesztus gyakorlásnak a feltételei meglegyenek. Megitélésem szerint azonban most ennek nincsenek meg a felételei. Mire gondolok? Teljesen tarthatatlan és ellentétes irányú mozgás a törvényjavaslat azzal a most kialakult helyzettel, amiben élünk. A bűnözés olyan mér vű elszaporodottságot mutat most, és a közbiztonság olyan, hogy úgy mondjam, szerény mérvűvé csökkent ebben az országban, hogy ilyen körülmények között a kegyelem gyakorlásának nincsenek meg a feltételei. Dobos ezredes, az országos rendőrfőkapitányságtól nemrég tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy rekord számú bűncselekmény elkövetésére került sor Magyarországon 1989ben: a bűncselekmények száma meghaladta a 200 ezret. És az 1990es év első negyedévében ez a szám arányosan nőtt. Ugyanakkor arról is tá jékoztatott bennünket, hogy a felderítettség aránya 40 százalék körül mozog. És ez a felderítettségi arány 1990ben még romlott. Hát akkor mi végre a közkegyelem? Az az érzésem, hogy úgy járunk ezzel, mint az egyszeri tanító, aki a rossz gyermeket kiküldte a sarokba térdelni, de mielőtt óra vége lett volna, odament hozzá és bocsánatot kért tőle, hogy ilyen vakmerőséget követett el ellene. Úgy gondolom, ez a tanító megnézheti magát, hogy ez előtt a gyermek előtt, illetőleg az osztálya előtt a jövőt illetően lesze valamilyen tekintélye? Nemrégen olvastam egy cikket, Gönczöl Katalin kriminológussal készítették, arról szól és a címe is az, hogy "A társadalomtól elvadulva". Arról beszél benne a kriminológus, hogy nagyon sok ember van Magyarországon becsukva a ny ugateurópai, egyáltalán az európai országokhoz képest. Beszél
