Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - Speidl Zoltán (MDF) képviselő mentelmi ügyéről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
543 Az, hogy a Parlament erről hogyan foglal állást, az a Parlament joga, ebbe én nem kívánok beleszólni. Dönthet úgy is, hogy felfüggeszti ezt a mentelmi jogot vagy nem függeszti fel, ugyanakkor azt tisztán kell látnunk, hogy önmagában nem akadálya… tehát a szövegben itt foglalt dolog véleményem szerint félreértelmezi a mentelmi jo got, bár a hatályos jogunkkal megegyezik. De mivel a hatályos jogunkban meglehetősen szűk és lakonikus ennek szabályozása, ezért véleményem szerint meg kellene fontolni, hogy olyan esetekben, amikor a képviselő még képviselővé választása előtt követett el valamilyen cselekményt, milyen módon viszonyul a Parlament. Ehhez egy általános viszonyulást kellene kialakítani, és alapvetően fel kellene hívni az Igazságügyi Minisztériumot, amely dolgozik a mentelmi jog kialakításán, hogy ezekre az esetekre is vonatkoz zon. Köszönöm szépen; elnézést a hosszúra nyúlt felszólalásért. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megkérdezem dr. Szájer Józsefet, hogy ezt úgy fogjuke fel, mint szövegmódosító javaslatot? (Szájer József: Nem! Megfontolásra!) Megfontolásra. Köszönöm szépen. Szót kér t Speidl Zoltán képviselőtársunk, Magyar Demokrata Fórum. Átadom a szót. Felszólaló: Speidl Zoltán (MDF) SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy könnyebb legyen az ügyet megérteni, hadd mondjam el egészen röviden, hogy mirő l van szó! Újságíró vagyok, a Képes Újságnak vagyok a rovatvezetője. Az elmúlt év elején írtam egy riportot a salgótarjáni ötvözetgyárról; egy szabadalmi ügyet írtam meg, ahol az eddigi nyomozás, a szakértői vélemények alapján az történt, hogy több millió forintot fizettek ki egy lényegében nem létező szabadalomért. Ez a per, amit a nyakamba akasztottak, ennek az ügynek, ennek a cikknek – hogy úgy mondjam – egy hordaléka. Történt a következő: múlt év áprilisában – ha jól emlékszem – a helyi lapban, én Salgó tarjánban élek, megjelentetett az ötvözetgyár egy cikket, amelyben ő természetesen tisztára mossa magát, tehát nem volt semmiféle szabadalmi csalás, nem volt vadászházépítés, és hadd ne soroljam tovább a dolgokat. Erre én válaszolni szerettem volna szintén a lapban, azonban ezt a helyi lap nem jelentette meg. Azért szántam rá magam a válaszadásra, mert a gyár által megjelentetett cikkben volt egy kitétel, amely körülbelül úgy szólt, hogy én az igazgatóval való megállapodásunk ellenére nem a cikket mutattam be neki megjelenés előtt, hanem annak csak egy változatát. Ez részben igaz annyiban, amennyiben abból az inkriminált riportból az igazgató határozott kérésére kihagytam két, őt terhelő tételt. Az egyik tétel a Magyar Hí rlapban is olvasható volt valamikor, bírósági végzés született az ügyben. Annyi történt, hogy az igazgató föltörte titkárnőjének íróasztalát, kivette belőle annak naplóját, lemásoltatta – hogy milyen célból, azt nem tudom. Ezt nem jelentettem meg. Nem jele ntettem meg továbbá – szintén az ő kérésére – saját lapomban azt az esetet sem, amely azzal kapcsolatos, hogy megvette a gyár Volga gépkocsiját, s egy másik negatív gyári eseménnyel is összefüggésben állt ez a dolog. Két meg nem jelent tétel miatt jelentet tek fel, mégpedig oly módon… (Zaj) Megjelentetésre szánt cikkemet elküldtem az Ipari Minisztériumba mint közérdekű bejelentést. Ők áttették a KNEBhez – a KNEB pedig ezt már nem vizsgálta ki. Annyi történt tehát, hogy egy meg nem jelentetett cikkben foglal t, egyébként valós állítás alapján engem feljelentettek, s most van ez a bizonyos per. Ennyit akartam még háttérként elmondani. Köszönöm a figyelmüket. A Liberális Internacionálé küldöttségének köszöntése
