Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
529 szemben az volt, hogy a konstruktív bizalmatlanság mint jogintézmény olyan helyzetet hoz létre, hogy a kormányzó párt tagjai a koalíciós tárgyalások során nem szakszerűségi szempontból választják a minisztereket, a munkatársaikat, hanem a lojalitás szempontjából; valamint a másik nagyon fontos kifogása az volt, hogy a koalíciós tárgyalások nem elvszerűek lesznek, hanem inkább a személyekről és nem az elvekről, a programokról folyik a vita. Jogos aggályok ezek, tisztelt Országgyűlés, amelyeket Orbán Viktor felvetett ; valóban elképzelhető az, hogy a konstruktív bizalmatlanság jogintézménye keretei között a koalíciós tárgyalások nem elvekről, hanem valami egészen másról fognak szólni. Kíváncsi lennék azonban, tisztelt Országgyűlés – s hadd hívjam föl a figyelmet már mo st előre, hogy olyan időszakról beszélünk, amikor még a konstruktív bizalmatlanság nem került elfogadásra – , a miniszterelnök magyarázatára, hogy a Magyar Demokrata Fórum, mint a kormánykoalíció legerősebb pártja, amikor a kormánykoalíciós tárgyalásokat fo lytatva a Független Kisgazdapárttal létrehozta a koalíciós megállapodását, s ennek során a Kisgazdapárt földprogramját magáénak elfogadta, akkor ebben milyen elvi megfontolások vezették? Felteszem, hogy semmilyen. A konstruktív bizalmatlanság nélkül is, am ikor az MDF elfogadta a Kisgazdapárt földprogramját, amely szöges ellentétben áll a kampány során kifejtett elveivel, akkor ez nem lehet a konstruktív bizalmatlanság következménye! A másik kifogás, mint említettem, azzal áll összefüggésben, hogy a Kormány nem eléggé szakemberekből fog állni. Arra kérem Orbán Viktort, tegye a kezét a szívére, és nézzen körül a Kormányban! Antall József ugyanis azt ígérte, hogy ez a Kormány nemzetközi hírű szakemberekből fog állni. Azt kérdezném, hogy vajon eze az a Kormány, amit Orbán Viktor nemzetközi hírű szakemberekből álló Kormánynak tart? Ugyanis ha úgy találja, hogy nem, akkor nyilvánvaló az is, hogy ha a Kormány nem nemzetközi hírű szakemberekből áll, hanem inkább lojalitás alapján lett kiválogatva, pártközi megállapo dások – kevésbé elvi jellegű megállapodások – alapján, akkor ez nem a konstruktív bizalmatlanság következménye, hanem valami egészen másé! Úgy gondolom tehát, hogy Orbán Viktor megállapításai minden tekintetben megállják a helyüket, csak éppen a konstruktí v bizalmatlansághoz nincs közük, hanem amiket ő mondott, azok már magára a jelenlegi Kormányra is igazak. Végezetül reflektálni szeretnék két felszólalásra. Az egyik Jakab Róbertné felszólalása volt, aki a nemzetiségekkel kapcsolatban tartott egy beszédet. Mindenekelőtt szeretném az SZDSZfrakció nevében hangsúlyozni, hogy az SZDSZ is úgy gondolja, a nemzetiségek parlamenti képviseletét a nemzetiségek bevonásával, az ő egyetértésükkel kell megteremteni. Rosszul emlékszik azonban Jakab Róbertné, amikor a Gál Zoltán akkori belügyminisztériumi államtitkárnál történt megbeszélésre utal, ott ugyanis nemcsak a nemzetiségek parlamenti képviseletéről volt szó, hanem általánosságban a kisebbségek képviseletéről! Azt hiszem, meg tudunk abban állapodni, hogy a nemzetis égek nem egyenlőek a kisebbségekkel, a kisebbségek ennél szélesebb kört ölelnek fel. Már ezen a megbeszélésen is elhangzott az az aggály, hogy ha a nemzetiségek képviseletéről korporatív módszerekkel gondoskodunk, akkor mi lesz a mozgáskorlátozottakkal, ak kor mi lesz a kisebb vallások képviselőivel; de továbbmegyek: akár a homoszexuálisokkal, akik szintén egy kisebbséget képeznek; vagy egy olyan kisebbségre hadd hívjam föl a figyelmet, akik számszakilag többségnek minősülnek, politikailag mégis kisebbség, a nők helyzetére. Vajon miért nem kérik akkor, hogy a nőket is inkorporatív módon, arányosan hívják be a Parlamentbe? Szeretném fölhívni Jakab Róbertné figyelmét, hogy a nemzetiségek képviselői részt vettek ezen a megállapodáson, azonban ők nem a nemzetiség ek valódi képviselői voltak! Matyó ruhás – emlékszünk vissza a korábbi Parlamentben helyet foglaló nemzetiségi képviselőkre – nemzetiségi ruhába öltözött álképviselők voltak, akik a fotóriporterek kedvéért fölvették a ruháikat, és minden fontosabb volt szá mukra, csak a nemzetiségek képviselete nem! Jakab Róbertné előadásával szemben a jelen Parlamentben már helyet foglalnak a nemzetiségek képviselői. Az SZDSZ frakciójában feltétlenül helyet foglalnak! Igaz, hogy nem viselnek semmifajta erre utaló ruhát,
