Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
518 Az ország népének elemi erővel jelentkező szükségletei, a rendszerváltás mihamarabbi teljessé tétele, országunk egyenjogú tagként való beiktatása a fejlett európai nemzetek közé – mindezek ma és azonnal jelentkező igények, és ezért nem tudunk várni egy új alkotmány megalkotásáig. Olyan időben élünk, amikor az országban minden tényező és érdek a törvényhozás felé for dul, és annak hatalmától várja az orvoslást, sőt gyakran még olyan kívánságokat is megfogalmazva a törvényhozással szemben, amelyeket semmiféle törvényhozás sem tud teljesíteni. Ezért most kétszeresen veszélyes az, ha a törvényhozás és a Kormány még azokat az intézkedéseket sem teszi meg, amelyeket megtenni kétségtelenül módjában áll. A Parlament fő hivatása a törvényhozás, egy olyan Parlament azonban, amelyben – mint tudjuk – szinte minden törvényt a képviselők kétharmados többségével kell elfogadni, nem t udja betölteni a hivatását. Ez a Parlament egy szinte működésképtelen, obstrukciós Parlament lenne, amely nem az országért, hanem öncélúan önmagáért létezne, és vagy meg sem tudná, vagy csak súlyos késéssel tudná meghozni azokat a törvényeket, amelyek megh ozatalától Európához való felzárkózásunk vagy leszakadásunk, és népünk jogos várakozásainak a megvalósulása vagy meghiúsulása függ. A javaslat részleteivel természetesen lehet vitatkozni, ezt a részletes vitában meg is fogjuk tenni, és részben már meg is t ettük. Az azonban – úgy gondolom – elvitathatatlan, hogy a javaslat az alkotmányerejű törvények kiiktatásával és a döntéshozatalhoz szükséges szavazatarány differenciálásával az ország legaktuálisabb szükségletét, a működőképes Parlament és a működőképes k ormányzás alapfeltételeit teremtette meg. A módosítási javaslat elfogadását az MDF és az SZDSZ megállapodásától függetlenül szükségesnek tartom. Szükségesnek még akkor is, ha a Kereszténydemokrata Néppárt számára elvben – hangsúlyozom: elvben! – kifogásolh ató a köztársasági elnök megválasztásának a módja. Meglehet, hogy a két párt között a kormányozhatóság biztosításának nem ez a kompromisszum lett volna az egyetlen útja, ám az bizonyos, hogy minden más megoldás keresése most, amikor versenyt rohanunk az id ővel, nemcsak nemzetközi helyzetünket tette volna instabillá, de hatalmas gazdasági gondjainkat orvosló és így a nép közérzetét alapjaiban befolyásoló jogszabályok megalkotását is lehetetlenné tette volna. Úgy gondolom, hogy egy kormányzatnak szükség eseté n nemcsak egy, de akár több kompromisszum árán is követnie kell az egyetlen kompromisszum nélküli célt: az általa vezetett ország boldogulását! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Gáspár Miklós képviselőtársunk felszólalását. Ő volt a mai vitában a hatodik felszólaló. Tisztelt Képviselőtársaim! Több esetben már kaptam értesítést arról, hogy a képviselőtársaim közül jelentkezettek visszaléptek. Ne vegyék ezért zokon, hogyha ezentúl a kérdést úgy teszem fel, hogy egyegy képviselő társunkat a jelentkezés sorrendjének megfelelően szólásra szólítom, azzal a kérdéssel azonban: ha fenntartja felszólalási igényét. Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Körösfői László a Magyar Szocialista Párt részéről, ha fenntartja szólási igényét. (Körösfői László: Igen, Elnök Úr.) Tessék. Felszólaló: Körösfői László (MSZP) KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Antall József miniszterelnök úr a kormányprogram megvitatásakor tartott beszédében úgy méltatta a régi, lekö szönő kormányzatot, mint olyant, amely hozzájárult az új politikai rendszer előkészítéséhez, elismerve ezzel mindazoknak az érdemeit, akik a régi pártállam lebontásában részt vettek. A régi állampárt reformerői többek között azért vettek ebben részt, mert megelégelték azt, hogy az országot érintő fontos kérdésekben rendre egy szűk csoport döntött, kizárva a döntésből tagságát, kész helyzet elé állítva a Parlamentet. Ezért lepett meg egy kissé, amikor értesültem az
