Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
511 alapkövetelményeit. Engedjék meg, hogy őszinte tisztelettel köszöntsem annak az Indiának a delegációját, amely gyakorlatban mutatta meg, hogy képes nehéz történelmi körülmények között, m egküzdve azokkal a történelmi hátrányokkal, amelyeket sok évszázados idegen uralom és sok évszázados elmaradottság rótt rá, sikeresen járni a felemelkedés útját a demokratikus intézményrendszer megteremtésével. Még egyszer tisztelettel köszönöm az indiai P arlament delegációját! (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az alkotmánymódosításról szóló vitát. Szólásra következik Zétényi Zsolt, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Zétényi Zsolt (MDF) ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor szólásra jelentkeztem, két kérdésre gondoltam. Az egyik a nemzetiségi kérdés alkotmányos rendezése, a másik pedig a magyar zászló és címer alkotmányos szabályozása. Ha jól értelmezem a Házszabályokat, ezeknek részletes kifejtése a rés zletes vitába tartozik. Ennek ellenére nagyon röviden szeretnék a két kérdésről néhány szót ejteni. Amikor az igen nagyszámú, védelmet igénylő magyar, határon kívül élő testvéreink ügyében utaztam, és találkoztam tavaly a Csemadok képviselőivel, akkor jell emző módon ennek a szervezetnek az egyik képviselője azt a kérdést tette fel nekem, amikor a csehszlovákiai magyarok sorsáról érdeklődtem, hogyan áll nálunk a magyarországi szlovákok helyzete. Nagyon nehéz feladat előtt álltam, amikor erről részletesen kel lett volna beszélnem, és azzal hárítottam el, hogy az eltérő történelmi, földrajzi, demográfiai körülményekre hivatkoztam. Tudomásom szerint Baka András képviselőtársam egy alkotmánymódosítási javaslatot terjeszt elő az emberi jogi, kisebbségi és vallásügy i bizottság nevében, és ez a javaslat választ fog adni Jakab Róbertné aggályaira, vagy legalábbis remélem, hogy ez megtörténik. Álláspontom szerint a magyarországi kisebbségek helyzete teljesen elválasztandó és különböző kérdés a határainkon túl élő magyar ság ügyétől. Olyan értelemben mondom ezt, hogy nem lehet alku tárgya és nem lehet kölcsönös feltételek szabásának alapja az, hogy Magyarországon X számú kisebbséget a magyar állam milyen jogokkal ruház fel, milyen jogokat nyújt nekik. Ezek a jogok a magyar országi kisebbségeknek – álláspontom szerint – azért járnak, mert a nemzetközi jog és az emberiesség, amelyek nem nemzetközi megállapodásokból adódnak, nem abból adódnak, hogy egyes államok engedik vagy nem engedik, kötneke vagy nem kötnek ilyen megállapo dásokat, hanem a természetjogból, az ember veleszületett erkölcsi adottságaiból adódik az, hogy köteles megadni embertársainak az egyenjogúsághoz szükséges valamennyi feltételt. Ennek megfelelően Magyarországon egyrészt meg kell adni a megfelelő képviselet et véleményem szerint, akár olyan módon, hogy intézmények, nemzetiségi szövetségek küldjenek képviselőket. Ez a korporációs elv bizonyos érvényesítése. Meg kell tennünk annak ellenére, hogy NyugatEurópa számos országában nem ismerik ezt az intézményt: oly an nagy jogvédő államokban, mint NagyBritanniában vagy Franciaországban nem tudok róla, hogy korporatív képviseletet biztosítanának. Mégsem ellenzem ezt. Meg kell adni másrészt, hogy olyan országgyűlési biztos legyen itt a körünkben, aki minden jogsértésr e fel tudja hívni a figyelmet. Azt, hogy ez az országgyűlési biztos milyen nemzetiségű legyen, a nemzetiségeknek kell eldönteniük. Kétségtelen, nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy magyar nemzetiségű legyen, ha elfogadják, hogy például a legnagyobb – mondjuk a német – nemzetiség tagjai közül kerüljön ki ez a személy. Azt azonban túlzásnak tartanám, ha annyi országgyűlési biztos lenne ebben a teremben – kvázi miniszteri jogokkal – , ahány nemzetiség Magyarországon él.
