Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
508 Felhívom továbbá a figyelmét arra, hogy most már ismételten elvitatja a parlamenti demokrácia intézményét. Arra hivatkozik, hogy hányan nem mentek el választani. Én úgy tud om, hogy senki számára nem volt tilos a részvétel. Orbán Viktor a konstruktív bizalmatlansági indítványról szólva elmondta, hogy miért rossz. Okfejtése azonban nem volt meggyőző. Ő maga hivatkozott arra, hogy ez a megoldás azért jött létre, hogy felelőtlen ellenzéki erők ne verhessék szét a kormányt. Ezért nem értem, hogy egy konstruktív ellenzék miért akarja elutasítani a bizalmatlansági indítvány konstruktív formáját, bár van egy emlékképem arról, hogy a FIDESZ már a Kormány megalakulása előtt, ha formailag nem is, de tartalmilag mindenképpen bizalmatlanságot indítványozott. Szintén a FIDESZtől kérdezem, hogy most miért nem értik a két párt egyetértését az alkotmánymódosítás ügyéb en. A választás első fordulója után Önök minden fórumon a nagykoalíció mellett voltak. Ha akkor elfogadható lett volna az egyetértés, most miért nem elfogadható? Több képviselőtársunk szájából is elhangzottak olyan hozzászólások, amelyek többpárti diktatúr ával riogatták az országot, de amikor a választások után az MDF nem a nagykoalíciót választotta, többet között az erős ellenzék kialakulásának a lehetősége miatt, akkor nagyon sokan nemzeti összefogást hangoztattak. Ideje lenne már tisztába tenni a fogalma inkat. Ha csaknem minden törvény megalkotásához kétharmados többség kell, akkor szerintem három lehetőség van: 1. Az ellenzék a törvények nagy részének a megalkotását megakadályozhatja, vagyis kormányozhatatlan lesz az ország. 2. Az ellenzék, hogy ezt elke rülje, igent mond a kormányzati döntésekre, vagyis felelősséget vállal azokban. 3. Minden törvényjavaslatot hónapokig vitatunk, míg mindenki számára elfogadható megoldás születik – ha létezik egyáltalában ilyen – , tehát a Kormány és a Parlament munkája egy aránt megbénul. Válasszanak, képviselőtársaim, e lehetőségek mérlegelésével! Természetesen tudom, mint ahogy Önök is, hogy a felelősség súlya a legnagyobb ellenzéki pártra nehezedik. Gondolják át: ha az alkotmánymódosítást nem fogadnók el, akkor a legnagyo bb ellenzéki pártokat egy megegyezés helyett folyamatos egyezkedésre kényszerítenők! Az történnék, amitől most a legtöbben félnek. Azt mondom tehát, hogy a jó módosító indítványokat beépítve, fogadják el az alkotmánymódosítást. Lépjünk tovább, mielőtt az o rszág gazdasági katasztrófával átlép a fejünk felett! Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Jakab Róbertné képviselőtársunk. Felszólaló: Jakab Róbertné (MSZP) JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Elnök Úr! Tisztel t Ház! Meggyőződésem, hogy Tolsztoj híres regénykezdése, mely szerint a boldog család mind hasonló egymáshoz, a boldogtalan mind a maga módján az, nemcsak a kétszemélyes közösségekre igaz. A boldog nemzetek majd mindegyikének a sorsa egyforma, a nemzetiség eké pedig mind másképpen boldogtalan. Képviselőtársaim! Május 2án, az egyik vendégünk szerint, megkezdődött a második magyar ezredév. Nem tudom, ugyan miért kell kisajátítanunk az évezredeket, de ha ettől boldogabbak lehetünk, ám legyen! Jómagam azt szere tném megérni, hogy az emberi jogok teljes körű szabadsága, illetve az, amit miniszterelnökünk mondott: "A nemzeti kisebbségek jogaikat és méltóságérzetüket vissza kell hogy nyerjék, az kézzelfogható valóság legyen", bár arról, hogyan lesznek jogaik és főle g méltóságérzetük, nem szóltak az irányelvek, és Németh Zsolt képviselőtársam éppen ennek okán
