Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
509 igen sok kérdést tett fel, illetve – ahogy ő mondta – nem tett fel a kormányprogram vitájában, ám ezek válaszra várnak. Az alkotmánymódosítás kapcsán két kérdéss el szeretnék foglalkozni: a 45. § (3) bekezdésével és a 8. § (2) bekezdésének k/ pontjával. Nem véletlen a sorrend. Az új 45. § szerint ugyanis a modern köztársaság területén a kisebbségek képviselete biztosított. Kérdezem: hogyan? Pontosabban: a nemzetisé gek kollektív jogait ki képviseli ebben a Házban? Pártérdekektől független, alapvető emberi jogokról beszélek, amelyekről az Alkotmány kimondja, hogy azok gyakorlása nem korlátozható. Vagy talán mégis? A rendszerváltás megújhodása azt jelentené, hogy máské nt hívjuk a korlátozást? Most ugyanis a törvényhozásból kizárattak a kisebbségek. Miért? Mert a kooptálásnak nincs közjogi indoka. Hallottuk. S mert a választójogi törvényt kellene módosítani a megfelelő nemzetiségi képviselethez. Ha szelektív lenne az eml ékezetünk, felidézem a történteket. A törvény elfogadása előtt bennünket senki sem kérdezett meg, mármint bennünket, kisebbségeket. Utána Gál Zoltán vezetésével összeültek az érdekképviseleti szervezetek vezetői és a pártok. Végeredmény: "Csak nem képzelik , hogy az Önök kedvéért átalakítjuk a törvényt?" Vagy: "Különben is, alakítsanak pártokat!" Vagy: "A kialakult érzékeny egyensúlyt nem szabad megbontani", és így tovább. Senki számára sem volt meggyőző az érv, hogy a német, a román, a horvát vagy a szlovák joga, hogy legyen kereszténydemokrata, kisgazda vagy szocialista. Természetesen lehet pártonkívüli is, mint ahogyan a többség az. Ugyanakkor mint szlovák, román vagy német akarhat anyanyelvén óvodát, iskolát, esetleg istentiszteletet vagy netán képviselet et. Szeretne saját nyelvén közigazgatást, színházat, tvműsort, kiadványokat, szóval azt, amiből megerősödik hovatartozása, az maradhat, aki. Ezek kollektív jogok. Felvetésükre igazán nincs mód, hiszen pártok színeiben ülünk itt, és nincs közöttünk egyetle n román, szerb vagy szlovén képviselő sem. Nem állítom, hogy az 1990 márciusában hozott alkotmánymódosítás modellértékű megoldás lenne, de az elsietett, hézagos választójogi törvény egyik hiányosságát igyekezett pótolni. Rosszul. Hadd hívjam azonban fel a figyelmüket arra, hogy nem a kooptálás ténye, hanem a mód, ahogyan a képviselők bejuthattak volna a Házba, antidemokratikus és jogsértő. A kisebbségek ezért tiltakoztak. A formális jogegyenlőség a nemzetiségek számára nem eredményez létszámarányos képvisel etet. Igaz. Ezért van szükség pozitív diszkriminációra, az általánostól eltérő jogi szabályozásra. Ilyesmire egyébként van példa a nyugati demokráciában – amire olyan gyakran hivatkozunk – : DélTirolban, Dániában, Belgiumban, Svájcban, Írországban korporat ív elemek kerülnek be, igaz, a szenátusba. Ennek is van jogalapja. A korporatív választási elv alkalmazása esetén ugyanis az állampolgárok nem egyenlő jogokkal vesznek részt a hatalom gyakorlásában, hanem azzal a politikai státussal, amelyet az a szervezet , érdekcsoport kölcsönöz számukra, amelynek tagjai. Ezt én legitimációs képviseletnek nevezném. A Parlament elismeri, hogy létezünk. Szükség van erre? Azt hiszem, hogy igen. Itt is, szomszédainknál is. Megerősít ebben Antall József a Spiegelnek adott nyila tkozatában: "Erkölcsi alapunk arra, hogy szót emeljünk a határon túl élő magyarságért, csak akkor van, ha saját nemzetiségeinkkel jól bánunk." Akárhányan vannak is, ügyük nem elhanyagolható. Svédország kb. 20 évvel ezelőtt törölte el Parlamentjének kétkama rás rendszerét, és azonnal kinyilvánította, hogy intézményes garanciák szükségesek a megfelelő előkészítés, a többszöri megfontolás, illetve a kisebbségi jogok biztosítására. Mi a helyzet nálunk? Nos, intézményes garanciák nincsenek. Az államigazgatás telj es vertikumában sehol sem látom a hazai nemzetiségekkel való törődés garanciáit. Avagy netán a 8. § (2) bekezdésének k/ pontja, azaz a nemzetiségi jogok biztosítása lenne az? Akkor nézzük meg ezt közelebbről! Először az információk szempontjából. A módosít ó szövegben ugyanis biztosokról van szó. Hányról? Tájékozódtam. Május elején az MDF alkotmányjogászai állították, hogy egy, valószínűleg
