Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
496 Orbán Viktor képviselőtársam egy sajtónyilatkoz atában kijelentette, hogy a FIDESZ is a parlamenti választás mellett tör lándzsát. Ez világos beszéd, ha nem is értek egyet vele. Ugyanakkor a tisztelt MDF alku tárgyává tette azt, amihez nem volt nép általi felhatalmazása, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen felhatalmazást soha, sehol, senkitől nem kért. Egyébként sem tudom elfogadni azt az érvelést, miszerint a nép általi köztársaságielnökválasztás csak látszatdemokrácia, majd a nép által legitimált Parlament elvégzi a nehéz feladatot. Vagy lehet, hogy a demokrácia ez esetben azt jelenti: megválaszthatjuk, akit számunkra kijelöltek? Nem tehetek róla, de ez a módszer nekem nagyon ismerős. (Derültség.) A különbség csak annyi, hogy míg régen sokszor aznap tudták meg az érintettek, kire kell szavazni, most egykét hónappal előre közlik velünk a tennivalókat. Hölgyeim és Uraim! Innentől kezdve a magyarázkodás számomra és a közvélemény számára elfogadhatatlan. Kérem szépen, én 1977ben ismerkedtem meg dr. Englender Tiborral, a Budapesti Műszaki Egyetem profess zorával, aki tárgyalási alapként fogalmazta meg hallgatói számára: a másik sem buta. Kérem ezt figyelembe venni a népre való hivatkozáskor és a parlamenti csatározásokon is. Félreértés ne essék, nekem Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök úr személye e llen semmilyen kifogásom nincs. Feltételezem, neki sem lenne kifogása a nép előtti megmérettetés ellen. Nekem a módszer ellen van kifogásom, és nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik széles e hazában aláírásgyűjtésbe kezdtek, mert úgy érzik – joggal – , hog y becsapták őket. A szocialista párt vidéki szervezetei aláírásgyűjtésbe kezdtek, tehát mi ragaszkodunk a köztársasági elnök nép által történő megválasztásához. Már hallom az érvelést, néhányan már mondták is – Torgyán úr, Rott képviselő úr, Baka András ké pviselő úr is – : miért akarjuk az országot több száz milliós költségbe verni. Nos, ha ez a választás az önkormányzati választással egyidejűleg bonyolódik le, csak néhány tíz milliós többletköltséget jelent, viszont helyreállítja a lakosság lelki nyugalmát. Ha azonban a Parlament megválasztja a Köztársaság elnökét, nagy a valószínűsége a népi kezdeményezés által kikövetelt népszavazásnak, amelynek valóban több száz milliós következményei lehetnek. Ebbe pedig a paktumpártok kergetik az országot, a felelősség tehát az övék. Tisztelt Ház! Egyébként is logikai bukfencet látok abban a megoldásban, hogy az a köztársasági elnök oszlathatja fel a Parlamentet, akit ez a Parlament választott meg. Azt már fel sem merem tételezni, csak magamban tűnődöm, hogy a paktumpárt ok a kizárólagosságra való törekvés jegyében félnek a nép általi választás végeredményétől. Hölgyeim és Uraim! Nagy a döntés felelőssége. Az a nép, melyre Önök közül oly sokan hivatkoznak, még hisz benne, hogy az egyik diktatúrát nem követi a másik. Mindez t úgy bizonyíthatjuk, ha az Alkotmány e paragrafusán nem változtatunk, hozzájárulva a széles népakarat megvalósulásához. Befejezésül még egy gondolatot. Sokan aggódnak: még nem történt meg a rendszerváltás. Ma világossá lett előttem, hogy megtörtént. Mert ha Torgyán doktor javasolja a munkásombudsman intézményeinek a létrehozását, az már több, mint rendszerváltás. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Kósa Lajos képviselő, Fiatal Demokraták Szövetsége. Átado m a szót. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán félreérthetik képviselőtársaim azt a hangot, amit a FIDESZfrakció hozzászólói megütnek, felróva úgymond, hogy az Alkotmány módosításának a kérdése olyan súlyos, melynek megvitatásához nem illik a humor. Mi ezzel nem értünk egyet. Valamikor hazánk a szocialista táboron belül a legvidámabb barakk volt. Azt hiszem, a mostani Országgyűlés átalakító munkája semmiképpen sem irányulhat a legvidámabb jelző eltörlésére. A barakkokból szabadult tehenek bőgését pedig tulajdonítsuk a szabadság részegítő illatának.
