Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
491 kiváloga thassuk a helyes jogintézményeket, de hogyha a történelmi szituációk nem azonosak, akkor valószínűleg a jogintézmények, amelyeket ki kell választanunk, sem lehetnek azonosak, és úgy gondolom, hogy mind a két esetben erről van szó. Mondanék néhány szót, ami a spanyol szabályozást illeti. Nem kétséges, hogy Spanyolországban is létezik konstruktív bizalmatlansági indítvány, amelynek – mint Önök bizonyára tudják – , lényege az, hogy egy aktussal történik a fungáló miniszterelnöktől való bizalommegvonás, és ugyan azzal az aktussal egy újabb miniszterelnök kinevezése is megtörténik. Ez egy aktus, amely két jogkövetkezménnyel jár. Ez a szóban forgó jogintézmény lényege. A spanyolországi szabályozás azonban ennél puhább, nem azonos azzal, amit ide elénk terjesztettek az MDF tisztelt képviselői. Spanyolországban a szabály úgy szól, hogy a képviselők tíz százaléka adhat be bizalmatlansági indítványt, de csak öt nap múlva történik határozás erről, és az öt napból az első két nap áll a képviselők rendelkezésére olyan célbó l, hogy alternatív indítványokat tegyenek. Úgy gondolom, hogy ez lényeges enyhítés és felpuhítása a konstruktív bizalmatlansági jogintézménynek. Tehát nem azonos azzal, amelyet elénk terjesztettek, ezért a spanyol példára való hivatkozás nem állja meg a he lyét. Úgy gondolom, hasonlóképpen nem helyes az NSZK példáját ide idézni. Mindenki tudhatja, aki itt ül, hogy NyugatNémetországban azért vezették be a konstruktív bizalmatlansági indítványt, mert megtanulták a weimari leckét, amely arról szól, hogy meg ke ll akadályozni alkotmányos eszközökkel, hogy a végrehajtó hatalmat a Parlamentben ülő pártok szétverjék. Ebből a tanulságból táplálkozik a konstruktív bizalmatlansági indítvány NyugatNémetországban. Úgy gondolom, hogy a weimari alaphelyzet lényegében külö nbözik a mai magyar helyzettől. A weimari probléma lényege abban állt, hogy a Parlamentben helyet foglaló polgári középerőkhöz képest elég nagy számban voltak jelen jobboldali, szélsőjobboldali, szélsőbaloldali erők, és a polgári közép, amely a Kormányt al kotta, rendkívül könnyen bukásra szorulhatott, illetve kényszerülhetett, ha a szélsőjobb és a szélsőbal összefogott, amely szélsőbal és szélsőjobb együtt elég erős volt ahhoz, hogy megbuktassa, de ahhoz soha nem volt elég erős, illetve nem is állt szándéká ban, hogy új Kormányt, új miniszterelnököt válasszon meg, és így valójában szétverték a végrehajtó hatalmat. Ez a weimari alaphelyzet. Magyarországon, itt most a Parlamentben nem ezek a körülmények forognak fenn. Nyilvánvaló, hogy weimari értelemben a magy ar Parlamentben helyet foglaló minden párt polgári középpártnak számít. Úgy gondolom, hogy ebben a Parlamentben – weimari értelemben úgy gondolom, hogy ebben a Parlamentben – nem az a kérdés, hogy tudnake az itt ülő pártok Kormányt alakítani, mert én úgy gondolom, hogy tudnak. Nagyon kevés egymást kizáró elv létezik itt a tapasztalatok szerint. Ez a paktum, amelyet például most az SZDSZ meg az MDF kötött egymással, szinte azt a sugallatot mondatja velünk, azt sugallja nekünk, hogy valójában a két párt közö tti kormányalakítás sem olyan lehetetlen, mint ahogy gondoltuk volna ezt néhány héttel vagy hónappal ezelőtt. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a Parlamentben nem az a veszély, hogy az itt ülő pártok nem akarnak, é s ha akarnak, akkor nem képesek Kormányt alakítani együtt. Tehát úgy gondolom, hogy ez a veszély, amely Weimarból jön, Magyarországon most nem lelhető fel, ezért nem helyes erre hivatkozni. Ennyit a történeti analógiákról. Térjünk rá a második kérdésre. Úg y gondolom, hogy van egy olyan pontja a hatályos Alkotmánynak, amelynek a betartása rendkívüli nehézségekbe fog ütközni akkor, ha meghonosítjuk a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét. Ez abból fakadt, mint Önök ezt bizonyára nagyon jól tudják, szerepel az Alkotmányban egy olyan passzus is, amely azt mondja, hogy a miniszterelnököt megválasztani és a leendő Kormány programját elfogadni egyszerre kell. Namost, akkor, hogyha az a helyzet áll elő, hogy konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtan ak be egy fungáló miniszterelnökkel és annak Minisztertanácsával szemben, akkor valójában itt nem is két
