Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NAGY ATTILA (MSZP)
487 Parlament méltóságának tartozunk felelősséggel, hanem a nemzetnek is, amely nagyon komoly érdeklődéssel figyeli a munkánkat. Azt is sajnálatosnak tartom, hogy tulajdonképp en úgy érzem, kis súlya van itt a plénumon elhangzott szónak, mert egyelőre a megértő egymásra figyelés túlságosan mélyen alá van rendelve a frakciófegyelemnek. Egyes képviselőtársaink néha olyan megjegyzéseket tesznek, mintha az őszinteség és a megfontolá s bizonyos székekhez kötött privilégium lenne. Én nem hiszem. Én itt nem akarok senkit védeni különkülön, személy szerint, de úgy érzem, egymás lenézésének, kigúnyolásának nem sok helye van ebben a Parlamentben. Ha különbözőképpen is, de valamennyien gond olkodó emberek vagyunk, és komolynak szánjuk azt, amit mondunk. Azért is súlytalannak érzem a szót, mert eddig még – remélem, hamarosan nem így lesz – ebben a mi Parlamentünkben a nagyon lényeges kérdések nem a plénum vitáin dőltek el, hanem frakcióüléseke n, koalíciós tárgyalásokon, paktumokban. Amikor nekiültünk vitatkozni, már előre tudtuk, milyen arányú szavazat lesz ennek a vitának a vége. Én mégis szeretném elmondani azt, amit a magam részéről igaznak érzek, legalább azért, hogy hallja az, aki hallani kívánja, és legalább lelkiismereti teher legyen rajta, amikor esetleg személyes meggyőződése ellenére fogja megnyomi a szavazógombot. Elmondom azért, mert foglalkozásomból adódóan irtózatosan széles ismeretségi körrel rendelkezem, és a mondanivalóm meglehe tősen sok ember véleményére támaszkodik. Engem ebben az alkotmánymódosítási csomagtervben elsősorban az zavar, hogy néhány nappal ezelőtt mind a Demokrata Fórumnak, mind a Kisgazdapártnak általam nagyon tisztelt szóvivője meggyőző erejű szavakkal kért benn ünket: ne hátráltassuk itt hosszas vitákkal a nemzet és az átalakulás számára nélkülözhetetlen törvények megszületését. Ugyanakkor ez az elénk terjesztett módosítási kollekció, amely a számolásom szerint 94 apró, pici módosításból áll, lényegében nem a meg kezdődött átalakulási folyamatot folytatja a társadalomban élő emberek érdekei és elvárásai szerint, hanem a Kormány pozícióját kívánja elsődleges lépésként biztosítani. Nekem csak az a bajom ezzel a paktummal, ami ebben az ügyben létrejött, hogy érzésem s zerint ma már Magyarországnak sem olyan ellensége, sem olyan állampártja nincs, ami ellen paktumot kellene kötni. Tudniillik a paktum az egy biztosítékrendszer, hogy egy elhatározott dolog feltétlenül úgy történjék meg, ahogy azt szűk körben elhatároztuk. Ez pedig nagyon indokolt akkor, ha élesen szembeállok valakivel, de itt önmagunkkal és a nemzettel állunk szemben, mert végső soron az a 33 szocialista képviselő, akik közül velem együtt jó néhányan alig egykét hetes tagjai vagy csak a választások után le ttek tagjai ennek a frakciónak, tehát nem az állampárt képviseletében vagyunk itt, nem jelentenek akkora veszélyt ebben a Parlamentben, hogy velük szemben paktumot kellene létrehozni. A másik dolog: ez a bonyodalmas, több héten keresztül folyó vita lényegében hátráltatja az önkormányzati törvény, a földtörvény, a vállalkozási törvény, a társadalom belső önszabályozási rendszerére vonatkozó törvények megszületését – jelentős mértékben hátráltatja azt. Azon kívül még egy dolog van, végső soron ez az egész csomagterv egy megkezdett folyamatnak a logikus folytatása. Egyszer már kitettem magam a közfelháborodásnak, amikor a társadalmi viták alkotmánymódosításával kapcsolatban felszólaltam. Nem értem, hogy miért nem a gazdaságunkat, társadalmunkat meg mozdító lényeges kérdésekkel foglalkozunk elsősorban, hanem kifejezetten a hatalom pozícióinak a rendezésével. Miről van itt szó? A társadalmi viták kizárása – azt mondtuk rá, áldemokratikus. Igen, egy szinten, de amikor a törvény által érintett területek szakembereinek és érdekszövetségeinek a meghallgatásáról van szó, akkor bizony már érdemi kérdést szüntettünk meg, és a néppel szemben védtük meg a szuverenitásunkat. Amikor a miniszterek kinevezését kivettük a Parlament kezéből – nagyon reális indokok ala pján – , a Parlament jogköre bizonyos értelemben beszűkült, és még azt a meghallgatási kis engedményt is aligalig tudtuk megkapni. Én nem vádolom rosszhiszeműséggel azt a Demokrata Fórumos frakciót,
