Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak

1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)

476 BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) jegyző: További hozzászólók: dr. Szigethy István (SZDSZ) Katona Béla (MSZP) dr. Szájer József

(FIDESZ) dr. Lukács Tamás (KDNP) dr. Dornbach Alaj

os (SZDSZ) Nagy Attila (MSZP) ELNÖK (Szűrös Mátyás)

: Szólásra következik tehát dr. Szigethy István képviselő (Szabad Demokraták Szövetsége)

Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ors

zággyűlés! Bevezetésként Pozsgay Imre felszólalására szeretnék

egészen röviden reagálni, Hankó Faragó Miklós társam ezelőtt elhangzott felszólalásához

kapcsolódóan. Teljes mértékben egyetértek vele, és azt hiszem, valamennyien egyetértünk, hogy

valóban szü

kség van új és maradandó Alkotmányra. Ez azonban semmiképpen nem jelentheti azt, hogy addig a régi Országgyűlés által meghatározott

alkotmányos keretek között kelljen élnünk. Kifogásolta a jelenlegi javaslatnak az elsietettségét;

valójában nagyon gyorsan k

erült a Parlament elé ez a javaslat, azonban éppen az általam érintendő

kérdésben egy sokkal sietősebben meghozott módosítás védelmét is szolgálta ezzel a felszólalásával.

Ennek a módosításnak egy részével kívánok foglalkozni. Rendkívül kényes kérdéshez kí

vánok hozzászólni: a nemzetiségek kérdésének a

szabályozásához. Úgy érzem, ebben a kérdésben a megelőző Parlament egy eléggé kellemetlen jogi

csapdát helyezett a jelenlegi Parlament elé, amelyet valamilyen formában ki kell kerülnünk, és

– sajnos – úgy tűni

k, hogy a jelenlegi szabályozás is csak egy elemét jelenti ennek a módszernek. A Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapelve a szolidaritás, ezen belül a hátrányos

helyzetűek megkülönböztetett támogatása, az úgynevezett pozitív diszkrimináció. Ennek

meg

felelően nem tartjuk elégségesnek az állampolgári jogegyenlőség kimondását, hanem rendkívül

fontosnak tartjuk, hogy a nemzetiségekhez tartozók többletjogokat kapjanak a ténylegesen fennálló

hátrányos helyzetük enyhítésére és megszüntetésére. A megelőző Par

lament rendkívül sietősen,

működésének utolsó hónapjában, 1990 március elsején az 1990. évi XVI. számú törvénnyel

sebtében, előkészítetlenül megoldást próbált találni a nemzetiségek képviseletének megoldására. Ez

nemzetiségenként egy képviselő behívásával

találta megoldhatónak a kérdést. Ellene nemcsak az alkotmányjogászok háborogtak, hanem maguk a nemzetiségi szervezetek is

tiltakoztak, és teljesen jogosan követelték a létszámarányos képviseletük biztosítását, valamilyen

formában való megoldását. Közben az

onban közeledtek a választások. Az idő nagyon rövid volt. Az

adott helyzetben a Szabad Demokraták Szövetsége látta a megoldás tarthatatlanságát, és saját

lehetőségeinek keretei között az országos listáján és megyei listáin több nemzetiségi képviselőt

szere

peltetett, akik számára az egyéni megmérettetés kockázatától függetlenül így képviselői

mandátumokat mégis csak tudott biztosítani. Hasonlóan más pártok is juttattak nemzetiségi

képviselőket a Parlamentbe. Most azonban a megváltozott helyzetben, a választá

sok után nekünk, az új Parlamentnek a

feladata, hogy megoldjuk a nemzetiségek valódi képviseletét. Az a lényeg, hogy maguk azok az

állampolgárok választhassanak maguk közül képviselőt, akik a nemzetiséghez tartozónak vallják

magukat. Ezt nem helyettesíthet

i az Országgyűlés gyámkodása, hogy a számukra válasszon

– a nemzetiségek oldaláról nézve valójában ne válasszon, hanem kijelöljön

– képviselőket. A tavaszi alkotmánymódosítás ezért kifejezetten sértő a nemzetiségekre nézve, ahogy például

egyik memorandumuk

ban ezt kifejezetten ki is nyilvánították. Ezért mindenképpen a jelenlegi

alkotmánymódosítás szükséges, sürgős, és a régi szabályozást felejtsük el minél előbb.