Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
462 egy törvényjavaslat került előterjesztésre, mégpedig kellő kormányzati előkészítés nélkül, és Pozsgay Imre kifejezte aggodalmát ezzel kapcsolatban, hogy ez nem megfelelő eljárás. Figyelmébe ajánlom azonban azt, hogy olyan szituációban kellett előte rjeszteni ezt a javaslatot, amikor még nem alakult meg a Kormány. A kérdés úgy merült fel, hogy lépünke az adott témában előre, vagy pedig várunk arra, ameddig rendelkezésünkre áll a törvényalkotás megfelelő menete. Mi éreztük ennek a felelősségét a törvé nnyel szemben, de ugyanakkor éreztük azt a felelősséget az országgal szemben is, hogy itt igenis lépni kell sürgősen, és meg kell teremteni az alapját annak, hogy igenis ez a Parlament kormányzati előkészítés után meghozhassa azokat a döntéseket, amelyeket az ország, mindenekelőtt a gazdaság felemelkedése érdekében sürgősen meg kell hoznia. Ezért nem haboztunk, amikor a két súlyos felelősség közül választanunk kellett, és úgy ítéltük meg, hogy igenis kötelességünk, hogy a kezdeményezést megtegyük. Azt gondo lom, hogy az ügy érdemét illetően, miután alkotmányjogászok nyilatkoztak ebben az ügyben, az ország legjobb alkotmányjogászai, és érdemben, koncepcionális kérdésekben nem találtak kivetnivalót az alkotmánymódosításra vonatkozóan – azt hiszem – , jól tettük ezt, és felelősen tettük, amikor így jártunk el. Az a kérdés, hogy bizonyos apró törvényszerkesztési problémák adódhatnak, éppen ahogy Fodor Gábor utalt rá, a sietségből, azzal összefüggésben, a sietséggel összefüggésben, véleményem szerint aggodalomra oko t nem ad, hiszen előttünk áll egy felelősségteljes törvényhozói munka, amelynek során nyilván azoknak a frakcióknak a képviselőire is támaszkodhatunk, amely frakciók most aggodalmukat fejezték ki az előterjesztést illetően. Az ügy érdemén túlmenően azonban engedtessék meg nekem, hogy felhívjam a figyelmet valamire, hiszen azt hiszem, hogy nem vitatható, hogy van abban egy sajátos báj, amikor az MSZP és a FIDESZ képviselője ilyen egybehangzó és egymásra rímelő hozzászólást terjeszt elő. (Derültség, taps.) Ez t teljes jóakarat és jóhiszeműség mondatta velem természetesen, mert megmondom őszintén, hogy tavaly ilyenkor, amikor éppen megkezdődtek a háromoldalú tárgyalások, és amikor Fodor Gábor ott ült mellettem az ellenzéki kerekasztal oldalán, velünk szemben Poz sgay Imre a másik oldalon, akkor – megmondom őszintén, hogy – álmomban sem reméltem, hogy ilyen élményben lesz részem, hogy ez a két, általam egyaránt tisztelt politikus ilyen egybehangzó véleményt fejt ki a Magyar Országgyűlés, a szabadon választott Magya r Országgyűlés előtt. (Taps.) A tartalmi kérdésekre rátérve, mindenekelőtt utalni szeretnék arra, hogy bennünket az alkotmánymódosítás előterjesztésénél két szempont vezérelt. Két célnak szerettünk volna eleget tenni ezzel az alkotmánymódosító javaslattal. Az egyik, amire itt már rengeteg hivatkozás történt, az, hogy az országnak stabil és megfelelő hatékonysággal működő kormánya lehessen. Ez a kétharmados törvényekkel kapcsolatos kérdés alapvetően. Tehát hogy a kormányzati kérdésekben valóban a többségi dö ntés lehetősége álljon fenn. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés azonban ehhez hasonló jelentőségű volt: a másik cél, ami vezetett bennünket, az az, hogy olyan államszervezeti megoldást javasoljunk az Országgyűlésnek, amely a legnagyobb alkotmányjogi biztos ítékot nyújtja arra nézve, hogy Magyarországon valóban egy stabil, szilárd parlamentáris demokrácia alakul ki. Véleményünk szerint ez az államszervezeti modell, amelynek szerves részét képezi a köztársasági elnök Parlament által történő megválasztása, és a mely egy szerves egységet is képez, egy ilyen modell. Egy olyan modell, amely leginkább biztosítja alkotmányjogilag azt, hogy itt valóban parlamentáris demokrácia alakuljon ki. Ezzel összefüggésben szabadjon hivatkozni arra, hogy az én véleményem nem az, h ogy összeegyeztethetetlen lenne egy parlamentáris demokráciával az a körülmény, hogy a nép közvetlenül választaná a köztársasági elnököt. De igenis az a véleményem, hogy ebbe a konstrukcióba a köztársasági elnök közvetlen választása nem illik, másfelől ped ig ez a konstrukció az, amely leginkább biztosítja a parlamentáris rendszer kialakulását. Nem zárom ki azonban azt,
