Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
458 többséget igényel, addig a képviselők jogállásának megállapításához a jelenlévők kétharmadának hozzájárulását tartja szükségesnek. Messzemenően egyetértünk azzal, hogy a nemzetiségek és kisebbségek képviseletét sürgősen szabályozni kell. A sürgősségnek két fokozata van: a sürgős és a még sürgősebb. Az alkotmánytervezet ennek a "még sürgősebb" fokozatnak tesz eleget, amikor a nemzetiségek képviseletét országgyűlési biztosra bízza. Ezzel a szabályozással első lépésként – de hangsúlyozottan csak első lépésként! – egyetértünk. Tudomásunk szerint, a nemzetiségi képviselőkkel folytatott közvetlen tárgyalásaink és levelezéseink nyomán az a kép alakult ki bennünk, hogy ezzel a megoldás első lépcs őzetével ők is egyetértenek. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a kérdés azonnali továbbgondolkodást és további szabályozást igényel, és véglegesen és megnyugtatóan csakis a helyhatósági és az országgyűlési választások szabályozása keretében oldható meg. P ártunk számára fájó kérdést vet fel, és koalíciós kompromisszumos készségünket nagymértékben próbára teszi a köztársasági elnök kérdése. Az EKAtárgyalásokon és a háromoldalú tárgyalásokon is mindig következetesen vallottuk, hogy véleményünk szerint a nemz etet egy olyan köztársasági elnök tudná a legnagyobb súllyal reprezentálni és pluralista hatalmi rendszerünk belső egyensúlyát a legjobban biztosítani, akinek ereje és súlya nem csupán egy viszonylag ingatag parlamenti egyensúlyon, egy szűk körű megállapod áson, hanem a nép egészének bizalmán alapulna. (Taps a bal szektor szélén.) Ezen túlmenően a köztársasági elnök választásához pártunkat történelmi hagyományok fűzik. 1945 óta mindig a köztársasági elnök közvetlen választása mellett foglalt állást, és már a z 1946. évi I. törvény vitája során is ezt az álláspontot képviselte. Képviselőink nagy többsége mégis a megállapodásnak megfelelően a törvénytervezet megoldása mellett fog szavazni; a kisebbség lelkiismereti szabadsága előtt azonban, úgy érzem, fejet kell hajtanunk. Végül a negyedik csoportban azokkal a módosításokkal szeretnék foglalkozni, amelyekkel általánosságban nem tudunk egyetérteni. Olyan módosítások ezek, amelyeknek kapcsolatát nem tudjuk érzékelni sem valamiféle sürgető szükségszerűséggel, sem pe dig a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége között kötött megállapodás lényegével. Úgy érezzük, hogy a tervezett módosítások folytán ez az amúgy is agyontoldozottfoldozott Alkotmányunk csak újabb flastromokkal lenne teleragasztva. Való igaz, hogy vannak ennek az Alkotmánynak olyan részei, amelyek idejétmúltak, kövületeknek minősíthetőek. De ezeknek a kiiktatása csak tovább fokozná az Alkotmányunknak az elnyűttségét, összefüggéstelenségeit és nem egyszer érthetetlenségét azok számára, aki knek nem volt módjuk és lehetőségük arra, hogy olyan közelről figyeljék és kísérjék nyomon az Alkotmány változásait, mint ahogy némelyünknek erre lehetősége volt. Úgy tűnik, mintha az előterjesztők számára csak az lenne vagy legalábbis elsősorban az lenne fontos, hogy egyes mondatokat, egyes részleteket kiiktassanak. Kevésbé fontos azonban az, hogy mi kerüljön a kiiktatott részek helyére. Úgy tűnik, mintha a beiktatott részleteknek csak az lenne a célja és rendeltetése, hogy a kiemeltek helyén ne tátongjon űr, ne tátongjon lyuk. Miért kell például feltétlenül megváltoztatni az Alkotmány 12. szakaszának (1) bekezdését, amely szerint "Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeti mozgalmat"? Természetesen mindenki tudja, hogy elmúlt az az idő, amikor a szövetkezeteket egy magasabb rendű szervezeti, magasabb rendű tulajdonformának tekintettük, és ezért szükségesnek tartottuk mozgalmi úton, mozgalmi eszközökkel való támogatását. Ezt azonban ma már mindenki tudja, és úgy gondolom, senkit nem sérte ne és nem bántana különösebben az, ha még egy ideig benne maradna az Alkotmányban. Ha azonban azt írjuk a helyébe, amit most akarunk, hogy "az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket", akkor mindenki arra fog gondolni, hogy itt valam iféle anyagi támogatásról van szó – és pontosan ez az, amit semmiképpen nem akarunk. Vagy ha mégis akarjuk, akkor a magántermelők ugyanilyen jogát miért nem rögzítjük az Alkotmányban?
