Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
456 például azt, hogy míg a bíróságokról szóló törvény tovább is kétharmados többséget igényel, az ügyészségekről szóló törvény elfogadásához már egyszerű többség is elegendő lesz? De nem csupán következetlenségekről van itt szó. Gondoljunk csak a kormányprogram vitájára, amelyben először ütköztek meg a Házban a különböző politikai nézetek. Tapasztalhatóan az ellenzék szava falra hányt borsó maradt. Semmi sem kényszerítette rá a kormánykoalíciót, hogy a kritikát megfogadja. Természetesen egy korm ányprogram néven beterjesztett fogalmazvány esetében mindez még nem tragikus. Itt indokolt abszolút többséggel döntést hozni, hiszen ez esetben a kormánykoalíció viseli a későbbi felelősséget, de ma, amikor a demokrácia működéséhez elengedhetetlenül szüksé ges jogrend kidolgozása még éppen csak megkezdődött, nagy veszélyt jelenthet, ha a kormánytöbbség alapvető kérdésekben korlátozás nélkül érvényesítheti akaratát. A kétharmados törvények javarészének a megtartása talán fáradságosabbá tenné a munkánkat, de a kormánykoalíciót nagyobb körültekintésre szorítaná, az ellenzékben pedig fenntartaná a felelős magatartás iránti igényt. Másodszor, sem a megállapodás, sem a beterjesztett javaslat nem tartalmaz elégséges magyarázatot arra nézve, hogy mi indokolja egy, ez idáig a magyar jogrendben ismeretlen és a világban igen ritka jogintézmény meghonosítását: a konstruktív bizalmatlansági intézményt. Mi több, a mi megítélésünk szerint a javaslatot tevő valószínű szándékával szemben ez a jogintézmény ma a kormány stabilit ását inkább gyengíti, nem pedig erősíti, amint azt majd a későbbiekben ki fogjuk fejteni. Harmadszor, a módosítás további hibája, hogy hiányzik belőle a későbbi alkotmányozást segítő koncepció. Az alapvető jogok tekintetében előírt sarkalatos jelentőségű t örvények nem merítik ki a jogok teljes katalógusát, pedig egy új alkotmány azokból a nagy jelentőségű törvényekből tud majd építkezni, amelyek elfogadásáig megszületnek. Negyedszer, a FIDESZ a kormányprogram vitája során is firtatta a hatalommegosztás hián yzó koncepcióját. A beterjesztett alkotmánymódosítás csak tovább növeli a kormányprogram kapcsán kialakult kétkedést bennünk, hiszen azonos súlyú kérdések eltérő szabályozásával találkozhatunk. Gondolok itt például az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevő szék különböző kezelésére. De közben az előttem szóló Torgyán József – hogy egy kicsit megszakítsam ezt a szöveget – tulajdonképpen megnyugtató megjegyzést tett az alkotmánymódosítással kapcsolatban az úgynevezett megosztási koncepcióra, hiszen ő előadta, hogy itt Montesquieu Társadalmi Szerződéséhez nyúlik vissza a kormánykoalíció. Én megmondom, hogy ez a mi számunkra nem megnyugtató, inkább felizgató. Akkor inkább javasolnám Kis János hatalommegosztásról szóló művének a tanulmányozását, ami ugyanúgy nem l étezik, mint az előző, hiszen a Társadalmi Szerződést Rousseau követte el. Nem lenne jó, ha a kormánykoalíció ilyen hatalommegosztási koncepciót alkalmazna. (Taps.) Ötödször, a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosának a jogintézményével kapcsolatban az e lőkészítetlenség érzete erősödött fel bennünk, hiszen az illetékes bizottság alapos és nem az ebédszünetben sebtében összehívott ülése utáni vita eredményét nem ismerjük, és ennek hiányában a kérdés még a vitára sem alkalmas. Végül engedjenek meg néhány sz ót a következményekről! Úgy vélem, amire a kompromisszum összes hiányossága visszavezethető, az a nagyfokú sietség és kapkodás. A nyugateurópai parlamentekben a hasonló súlyú törvényjavaslatok szakértői és parlamenti vitája hetekethónapokat vesz igénybe. Nekünk a törvénytervezet kézhezvétele után alig néhány nap állt rendelkezésünkre, hogy az 51 paragrafusból álló, az ország Alkotmányát jelentősen módosító törvényjavaslatról álláspontot alakítsunk ki. Mi több, a tervezett parlamenti menetrend szerint ugya ncsak néhány nap alatt kell ezekről a súlyos kérdésekről határozatot hoznunk. Aggasztónak tartjuk, hogy a megállapodást megkötő nagy pártok ilyen helyzetbe hozták a kisebbeket, és végeredményben önmagukat is. Ez ijesztő precedens lehet a jövőre nézve.
