Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 30. szerda, az Országgyűlés 8. ülésnapja - A földről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása. - ELNÖK (Szabad György): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
326 Tehát nem ügyrendi kérdésben szeretnék hozzászólni, hanem az általános vitához szeretnék kapcsolódni. ELNÖK (Szabad György) : Igen. ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tisztelt Képviselő társaim! A beterjesztett törvényjavaslattal és az ahhoz érkezett módosító indítványokkal kapcsolatban most két dologról szeretnék beszélni. Először szeretnék hangot adni a 60as szám alatt futó módosító indítvánnyal szembeni jogi aggályomnak, majd szeretné k hangot adni ezek után az 54es szám alatt beterjesztett indítvány egészére nézve politikai és elvi aggályainknak. Először a módosító javaslatról szeretnék mondani néhány szót. A helyzet, ugye, valójában a következő. Az 54es számú törvényjavaslatból a kö zigazgatási bizottság az 5ös pontot az elmúlt ülésezés alatt kiemelte, ugyanakkor valójában azonos, némileg eltérő szöveggel, de lényegében azonos szöveggel a 60as szám alatt ezt a módosító javaslatot fenntartották a Kereszténydemokrata Néppárt soraiból. Jól értem a helyzetet, ugye? Erről van szó? (Közbeszólás: Igen!) Amely egybeesik a bizottság véleményével is. Köszönöm. Ezzel szemben szeretném felhívni egy jogi aggályra a figyelmet. Úgy gondolom, hogy ha elfogadnánk a módosító javaslatban foglaltakat, a kkor egy nagyon furcsa jogi helyzetben találnánk magunkat. Ugyanis a következőről lenne szó. Ha létezik az állami tulajdon, amely elidegenítésének megakadályozása érdekében beiktatunk egy ellenőrző szervet, amely engedélyezi az elidegenítéseket. Ezt tartal mazza az 54es számú törvényjavaslat. Majd utána megadjuk az egyházaknak azt a jogot, hogy a korábban az ő tulajdonukban levő vagyontárgyak tekintetében csak akkor lehessen elidegenítést megvalósítani, ha ők ehhez hozzájárultak. Ha ezt a jog nyelvére lefor dítom, akkor ezt kis túlzással vagyonkijelölési jognak is nevezném, s nem egészen értem, hogy miért akarunk ebben a konstrukcióban az egyházaknak valójában egy vevőkijelölési jogot adni. Szeretném előrebocsátani, hogy a magunk részéről az indítvány egész s zellemével, tehát azzal, hogy egy ilyen, a spontán privatizáció nemkívánatos jelenségeit visszaszorító törvényre szükség van, és hogy ez egy sürgős törvény, azzal egyetértünk. Úgy gondoljuk azonban, hogy ha ilyen jogi szakaszok kerülnének bele, mint a módo sító indítványban foglaltak, az jogilag – megítélésem szerint – nevetséges helyzetbe hozná az Országgyűlést. Jogilag ez az álláspont nem tartható. Semmifajta indok nem hozható fel arra nézve, hogy az egyházaknak vevőkijelölési jogot adjunk. Ugyanakkor szer etném felhívni mindenkinek a figyelmét, jól gondoljuk meg, hogy milyen szellemet szabadítunk ki a palackból. Ugyanis nemcsak kívánatos következményei lehetnek egy ilyen, egyébként jó irányultságú törvényjavaslatnak, hanem nemkívánatosak is. Gondolom, elég sokan értesültek közülünk arról, hogy a Bibó István Szakkollégium épületére visszamenőleg a korábbi tulajdonos, az Isteni Megváltó Leányai nevű rend igényt tart. Tehát úgy gondolom, hogy nagyon könnyen előfordulhat, hogy egy ilyen lavina megindításával oly an intézményeket hozunk nehéz helyzetbe, amelyeket egyikünk sem akar nehéz helyzetbe hozni, mint például az oktatási intézményeket, lásd az előbb említett szakkollégiumot. Ennyit a jogi kifogásainkról. Szeretnék tenni egy általános elvi megjegyzést. Valójá ban ez a javaslat nem új szellemében a Parlament eddigi üléseitől, nem egy ilyenről volt már itt szó. Akkor általában a hasonló természetű viták, elvi tekintetükben, elvi irányultságukban azonos viták a földkérdés körül csúcsosodtak ki. Miről van itt szó v alójában? Itt arról van szó, hogy senkinek nem áll a rendelkezésére – igen sajnálatos módon a Kormánynak különösképpen nem áll a rendelkezésére – egy átfogó tulajdoni koncepció, amely leírná, hogy miképpen képzeli el a magyar kormányzat a reprivatizációt. Ehhez képest állandóan részszabályokat terjesztenek be a képviselők, elsősorban és igen gyakorta a kormánytöbbség soraiból. Ilyen körülmények között egységes koncepciót kidolgozni nem lehet.
