Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 30. szerda, az Országgyűlés 8. ülésnapja - A földről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása. - ELNÖK (Szabad György): - DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ)
315 Elfekszik itt előttünk egy módosító indítványa a kisebbségi, emberjogi bizottságnak. A magam részéről erre most, mivel azt még nem terjesztették elő, nem tennék észrevételt, de a mi javaslatunk, tehát az önkormányzati bizottság javaslata egy ol yan megoldást tartalmaz, hogy a valaha egyházi tulajdonú, de jelenleg állami tulajdonban lévő ingatlanokra is érvényes a törvényi tilalom, ezeknek az elidegenítésére, terhelésére is csak a megyei vagyonrendező bizottság, másodfokon a Belügyminisztériumnál szervezett másodfokú bizottság adhat felmentést, de nem adhat felmentést a volt egyházi ingatlanokra, csak az érintett egyházak vagy jogutódjuk hozzájárulásával. Álláspontunk szerint ez tökéletesen szolgálja azt a célt, hogy a volt egyházi tulajdon ne válj ék olyan módon forgalom tárgyává, hogy az sérthesse valamelyik volt tulajdonos, valamelyik volt egyházi szerv jövőbeni érdekeit. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ingatlanok egy része újra egyházi tulajdonba fog kerülni, de arról, hogy mely ingatlanok és milyen mértékben, nyilván ennek a törvénynek a keretei között dönteni nem lehet. Ismeretes talán mindnyájuk előtt, hogy az egyházak még az előző Kormány kérésére benyújtották azoknak az ingatlanoknak a jegyzékét – mai ingatlannyilvántartási adatokkal – , amelyekn ek a jövőbeni tulajdonára esetlegesen igényt támasztanak. Álláspontunk szerint nem szükséges, hogy a törvény ezekről tételesen rendelkezzék. Ahol a rendezőbizottságoknak rendelkezésére áll az egyházak által a Művelődési Minisztériumhoz már korábban benyújt ott lista, ott a bizottságok abban a kényelmes helyzetben lesznek, hogy vita nélkül el tudják dönteni, hogy melyik az az ingatlan, amelyiknek az értékesítésére, terhelésére nem adhatnak felmentést, pontosabban csak az érintett egyház hozzájárulásával adhat nak felmentést. Lényegében nem látok különbséget a kisebbségi és emberi jogi bizottság indítványa és a mi indítványunk között. Legfeljebb olyan különbség van, hogy a kisebbségi és emberi jogi bizottság indítványa elidegenítési, terhelési tilalomról beszél. Ez már jogtechnikai kérdés. Az ingatlannyilvántartásról szóló törvény ismeri ezt a jogot. Álláspontunk szerint egy, a törvény által kimondott elidegenítési, tehát forgalmazási, terhelési tilalom, pontosabban nem tilalom, hanem az elidegenítésnek feltétel hez, engedélyhez kötése ugyanúgy szolgálja ezt a célt, annál is inkább, mert az érintett egyházak hozzájárulása nélkül ilyen engedély nem adható ki. Felmerült még egy szövegezési probléma. Önök előtt van. Kérem, hogy nézzék meg! Az 1987. évi I. törvény, a földtörvény 13. §a jelenleg két bekezdésben állít fel tilalmakat arra vonatkozóan, hogy milyen ingatlanokat nem szabad elidegeníteni. A mi javaslatunk a (3) bekezdésben rendelkezik globálisan minden állami ingatlanról, és kiemeli a kivételeket. A kivétele k felsorolását a következő, (4) bekezdés tartalmazza. Ott egy szövegezési pontatlanság történt, ugyanis mind az alkotmányjogi, mind az önkormányzati bizottságnak az volt a célja, hogy ne legyenek átfedések, ne legyen kettős ellenőrzés; amit a Vagyonügynöks ég ellenőriz, azt már ne ellenőrizze, ne bírálja felül a megyénként működő vagyonrendező bizottság. Ezért a szövegben a (4) bekezdés utolsó félmondata úgy hangzanék helyesen – az eredetileg beterjesztett, Önök előtt fekvő szöveg helyett, amely úgy szól, ho gy a Vagyonügynökség hatáskörébe eső tulajdonjog, kezelőijogátruházásokra – és egyszerűbben, hogy mindenre kiterjed és átfedést kizár, hogy az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe eső ügyletek ne kerüljenek a megyei bizottságok elé. Igen lényeges kérdés mé g a hatályba lépés kérdése, hogy mikor lép hatályba, milyen ügyletekre terjed ki a törvény hatálya, és meddig marad hatályban. A tervezet úgy szól, hogy kihirdetése napján lép hatályba, és a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Valamennyi korszerűe n gondolkozó jogásznak az a véleménye, hogy visszaható hatályú törvényt alkotni nem szabad. Igen súlyos kérdés, ha egy törvény visszamenő hatályú, és alapvető elveket sért. Az elmúlt évtizedek jogalkotási gyakorlatában többször találkozhattunk ilyennel. Ez minden esetben a jogásztársadalom - és általában a társadalom - elég heves ellenérzését váltotta ki. Eléggé bevett gyakorlat, hogy folyamatban levő ügyekre alkalmaznak már hatályos jogszabályt, hogy az azokra is kiterjed.
