Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 24. csütörtök, az Országgyűlés 7. ülésnapja - Kérdések: - ELNÖK (Szabad György): - SIKLÓS CSABA közlekedési és hírközlési miniszter:
301 Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Kálmán Attila kérdésfeltevését, és átado m a szót válaszadás végett Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter úrnak. Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter válasza SIKLÓS CSABA közlekedési és hírközlési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindazó ta, hogy Óbuda lakosságának bizalmából országgyűlési képviselő lettem, és miniszterként szóba jöhettem, sokszor gondoltam arra, mikor, milyen témában szólhatok először. Az időpont eljött (Derültség, taps.) , a téma azonban olyan, hogy igazából örömmel nem tölt el. Dr. Kálmán Attila képviselőtársam kérdése valóban súlyos gondra mutat rá, s a lakosság nagy részét sújtja, különösen azokat, akik amúgy is támogatásra szorulnának. Ez a gond, amely az autóbuszközlekedés egy súlyosbodó problémáját jelzi, sajnos ne m egyedi. Hasonló jelzéseket a menetrend szerinti személyszállítás más területeiről is kapott a tárca, mint ahogy azt a mai Magyar Hírlapban önök is olvashatták a MÁV vonatkozásában. A kialakult helyzet alapproblémáját abban látom, hogy a személyszállítás mint állami ellátási feladat, alapjaiban függő helyzetbe került a költségvetéstől, s megszűntek a korábbi költségvetési támogatások, csak szociálpolitikai intézkedések kiegyenlítése történik meg. Eközben a tarifaszint központilag szabályozott, és sajnos ne m fedezi a felmerülő költségeket. Ennek volt következménye, hogy a vállalatok kénytelenek voltak – az alapellátás lehetséges megtartása mellett – a járatok csökkentéséhez folyamodni. Mindezeknek megfelelően alapkérdésnek kell tekinteni a személyszállítás k özgazdasági feltételrendszerének újrafogalmazását. Valóban közhangulatot érintő tényező, hogy a lakosság magasabb tarifáért helyenként és területenként csökkenő minőségű kiszolgálásban részesül. A gondok feloldására eddig is tettek önálló hatáskörben lépés eket. Az elmúlt rövid időszakban – a kérdés feltevése óta – munkatársaimmal konzultálva a következő konkrétabb irányokban látom a lehetséges utat: miniszteri rendelettel 300 millió forint átutalására fogunk intézkedni a Volánvállalatok részére, amely első sorban a gazdaságilag elmaradott aprófalvas térségek tömegközlekedési ellátásának javítását szolgálhatja; szektor- és szervezetsemleges szabályozás bevezetését a személyszállítás területén; a menetrend szerinti személyszállításban részleges privatizáció me gteremtése a koncessziós rendszer mielőbbi kidolgozásával; a közlekedési tarifák, a juttatások és elvonások piac szerinti meghatározása a menetrend szerinti autóbuszközlekedési tevékenység jövedelmezővé tétele érdekében; a szervezetnek adott egyedi prefer enciák megszüntetésére törekedve, szükséges az állami feladatvállalás erősítése a lakosság és a közlekedési vállalkozó számára objektív adottságok, hátrányok és veszteségek megszüntetésében és a szociálpolitikai kedvezmények megtérítésében. Az elkövetkezen dő időszakban elsődleges feladatomnak tekintem a közúti személyszállítás területén kialakult helyzet társadalmilag indokolt, megnyugtató rendezését. És végül engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Közlekedési vállalattól jöttem, ahol hasonló gondokkal a vasúti személyszállítás területén mi saját magunk is küszködtünk. Sokszor írtuk le a személyszállítás veszteséges voltát, és kértük a kormányzatot költségvetési támogatásokkal a veszteségek ellensúlyozására. De mint közlekedési vállalatnál dolgozó állítha tom azt is – felelősségem teljes tudatában – , hogy igenis nagyon sok olyan vállalati lehetőség van még, amelynek a kihasználásával a helyzetet javítani lehetne. Biztosíthatom önöket, hogy az elkövetkezendőkben minden erőmmel azon leszek, hogy az állami vál lalatok megtalálják azokat a módszereket, eszközöket, amelyekkel belső tartalékok feltárásával saját maguk is lényeges lépéseket teremthetnek az ellátás javítására. Köszönöm szépen. (Taps.)
