Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
257 intézmények mellett a technológiai tudományos központok és valódi universitasok szervezőjévé kívánja tenni. Nem sorolom tovább. Lehet erről vitatkozni, lehet azt mondani, hogy hangsúlyban még többet kellett volna mondani, de azt hiszem, minden elemét tartalmazta arányaiban ez a beszéd, amiben erről a kérdésről kellett szólnom. A hazai nemzetiségek és etnikai kisebbségek képviseletét is feltették kérdésként. Úgy gondolom, hogy álláspontunkat ebben a kérdésben pontosan rögzíti a Szabad Demokraták Szövetségével kötött megállapodás, amelyeket a két koalíciós párt is elfogadott, aminek lényeges eleme az, hogy nem értünk egyet azzal, hogy a Parlament kooptálja a nemzetiségi képviselőket. Annál kevésbé lenne ez jó módszer, mert maguk a nemzetiségi képviselők sem értenek egyet az alkotmá nymódosításban foglalt megoldással, és ezért az a véleményünk, és azt hiszem, ebben egyetértünk, hogy a választójogi törvényt kell módosítani abba az irányba, hogy a hazai nemzetiségek megfelelő képviseletet kapjanak, valódi számarányuknak megfelelően, és aszerint, hogy a valódi számarányuknak mindazok, akik magukat nemzetiségeknek tekintik, tényleg olyan arányban itt ülhessenek közöttünk. A másik, hogy akik nem jutottak be most, hiszen sorainkban is vannak a nemzetiségeknek és az etnikai kisebbségeknek is képviselői, egészében a nemzetiségek védelmét a nemzetiségi szószólók mintegy biztosként képviseljék, és úgy gondoljuk, hogy ez sokkal nagyobb erőt és befolyást jelent a nemzetiségek számára, mint ha egyegy képviselőjüket az európai alkotmányjogi fejlődés től teljesen eltérő és szokatlan formában kooptálná a magyar Parlament. A kooptálásra egy példát mondhatok csak. Volt, ebben a házban ültek már kooptált képviselők kétszer is. Egyszer éppen a felsőház hiánya következtében a háború után kompromisszumként kö zéleti kiválóságokat kooptáltak, akkor is kifogás alá esett, és volt egy kevésbé kooptálható, bár nem éppen könnyű és szerencsés politikai, történelmi körülmények között került rá sor, de mégis több közjogi alappal, amikor a második világháború elindulásak or, illetve nekünk még békés időszakban, 3940ben olyan képviselőket kooptált a magyar Országgyűlés, akik az elcsatolt területen voltak korábban képviselők, akár Romániában, akár Csehszlovákia területén. Annak még volt valamilyen közjogi indoka, hogy azok at a képviselőket a magyar Országgyűlés kooptálta. De itt és ebben a formában nincs, ezért a nemzetiségek és etnikai kisebbségek megbecsüléseként külön ennek megfelelő megoldást keresve szeretnénk így biztosítani. Végül még ehhez a kérdéshez szeretnék szól ni, Hága Antónia kérdésére. Úgy gondolom, hogy félreértette, de lehet, még azt is akár megkockáztatom, hogy nem teljesen volt talán világos az a szöveg, de a szándékát illetően legyen az világos, hogy amikor az etnikumra utal a jelző, az egyéb természetes szöveg mellett, vagyis a saját etnikumot érinti a gyermek nevelésénél, akkor nem arról van szó, ha figyelmesen elolvassa bárki ezt a szöveget, hogy ki akarná bárki emelni a saját etnikai vagy családi környezetéből azt a gyermeket, hanem ellenkezőleg, csak utal arra, hogy ha akár családja körében, vagy etnikai környezetében van hátrányos helyzetben, akkor, ha onnan kiemelik, akkor a jogait is biztosítani kell. Ha figyelmesen olvassa e talán nem elég szabatos szöveget, akkor éppen arra utal, hogy ha egy etnik ai környezetből emelik ki ezt a gyermeket hátrányos helyzete mellett, továbbra is biztosítani kell kisebbségi és nemzetiségi jogait. Kérem, hogy így értelmezze ezt a szöveget. Ennek következtében egyáltalán nem lenne helyénvaló az ismert Mária Teréziaféle példát említeni, amikor valóban újmagyarnak szánva és az asszimiláció érdekében a felvilágosult abszolutizmus korlátoltsága következtében azt hitték, hogy ki lehet emelni a cigánygyerekeket, és a családtól távol lehet őket nevelni és asszimilálni. Biztosa n nálam jobban tudja Hága Antónia, hogy a cigánygyerekek egy héten belül mindenhonnan visszaszöktek Mária Terézia idejében is a családjukhoz. Ezt a módszert tehát senki sem akarja a XX. században követni, a legkevésbé mi. A kormányprogram igazságügyi részé t is tartalmazó részekkel kapcsolatban szeretném külön megemlíteni, hogy a tájékoztatási törvény kulcsfontosságú, ahogy erre Tölgyessy Péter is rámutatott.
