Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
258 Ha úgy tetszik, a tájékoztatási és a sajtótörvény hiánya az valahol a parlamentben itt ülőknek közös hibája. Az Ellenzéki Kerekasztal és az akkori kormánypárt kerekasztaltárgyalásain sajnos ez a sarkalatosnak szánható törvényjavaslat nem készült el. Tulajdonképpen mindnyájan itt ülünk, akik ezért felelősek vagyunk. Kérem, hogy együttesen vállaljuk ezt a hibát, mert ebben a kormánykoalíció egyetlen pártját sem terheli nagyobb felelősség, mint az egykori kormánypárt jelenleg ellenzékben ülő tagjait vagy igen tisztelt egykori kerekasztalpartnereinket. Azt is mondhatom, hogy a szakmai előkészítés legjobb er ői is itt ülnek sorainkban. Elmulasztottuk, elhalasztottuk, és az a bizonyos szeptember 18i nap, amikor egy fordulat történt – különböző módon ítéljük meg, de mi úgy gondoljuk, hogy hasznos fordulat volt; az ellenzék úgy ítéli meg, hogy nem volt hasznos a bban a formában; ez régi vita, ezen túl vagyunk – , hozzájárult ahhoz, hogy elsiklott ennek a tájékoztatási és sajtótörvénynek a megalkotása, ezért ez most ránk vár. Bízunk benne, hogy a Parlament ezt gyorsan fogja végrehajtani. Ez nélkülözhetetlen, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor Magyarországon az a bizonyos, a hatalom hármas megoszlását, a montesquieui elméletet felidézők tudatában is megjelent sajtó nem tud igazi negyedik hatalmi ágazattá válni, mert egyelőre nem igazán körülhatárolt és közjogilag meg határozható ágazat. Az önkormányzatok kérdéséről – éppúgy, mint az igazságügy egyéb kérdéseiről – szintén szóltak a felszólalók. Azt hiszem, hogy az önkormányzatnak, az önkormányzati megye és a települések önkormányzatának a kérdése olyan, amelyről az önko rmányzati törvényjavaslat előterjesztésekor kell majd döntenünk. Ez kétharmados többséget igénylő törvényjavaslat, illetve törvény lesz. Úgy gondolom, hogy e pillanatban a Parlament egészében e kérdés tekintetében komoly véleménykülönbségek vannak, de abba n egységes mindenki, hogy az önkormányzatnak a valódi településből – a faluból, a városból – kell kiindulnia, és a megye szerepét erre építve kell keresnünk. A végleges megoldás tekintetében lehetnek különbségek, de óvnék attól, hogy most, 1990ben a magya r társadalom, a magyar politika jelen fejlődési szakaszában, a jelen strukturális átalakulás igényeinek az időszakában úgy verjünk szét egy intézményrendszert, hogy az ne legyen működőképes, és hogy az rosszabb helyzetet teremtsen az igazgatásban és az irá nyításban, mint a korábbi. Teljesen egyetértek azzal, hogy a valódi, a közigazgatásban elsősorban községi rendszernek nevezett formát előnyben részesítjük, annál is inkább, mert ennek számos előharcosa volt Magyarországon már a múlt században. Nem kell Cse ngeryre és másokra utalni, és arra sem, hogy a bizonyos megyei autonómia és a megyei uralom mennyi vitát váltott ki Magyarországon, de azért ne legyenek afelől illúzióink, hogy ha most egyszerűen valamit csak úgy megszűntetünk, vagy valamit olyan mértékben építünk le, akkor valamilyen csodaszert fogunk felfedezni. Azt hiszem, itt is a józan mértéket kell pontosan látnunk. Hiszem, hogy ebben megállapodásra tudunk jutni, és kétharmados többségű önkormányzati törvényünk fogja biztosítani azt, hogy mielőbb sor kerülhet a helyhatósági választásokra. Ez nem egyszerű jogi kérdés, hanem alapvető politikai kérdés lesz, mert Magyarország népe a fordulatot három lépcsőben tudja megítélni. 1. Abban, hogy megszületett az új Parlament, és megalakul az új kormányzat. 2. A második az lesz, ha megváltoznak a helyhatóságok, megváltozik a tanácsrendszer, és a pártállamnak ez a bázisa megszűnik, s végre egy európai modernizációval egybekötött magyar önkormányzati rendszer lép a helyébe új arcokkal és új emberekkel. Akkor fogják elhinni a falvakban is, hogy megtörtént a változás. 3. A harmadik lépcsőnek a vállalatoknál, a nagyüzemekben, az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben végbemenő változásnak, átalakulásnak kell lennie. Éppen ezért ezek azok a főirá nyok, amely irányokban nekünk haladnunk kell ahhoz, hogy a magyar nép tudja és érezze azt, hogy megtörtént a változás, és mindent végre tudunk hajtani. Ha elfogadják válaszomat, és elfogadják azt az elvet, hogy mi mindent, amit önök elmondanak, figyelembe fogunk venni – akár kritika, akár dicséret, akár figyelemfelhívás, akár vitriolos vélemény
