Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
256 elősegítendő állítsunk fel újra Munkaügyi Minisztériumot, hogy ezt a válságot kezelni tudja, és támogatni kívá njuk az érdekképviseleti szerveket, de nem úgy, ahogy egyegy felszólaló szinte megkérdőjelezte, hogy mit akarunk a szakszervezetekkel. A szakszervezetek legalább annyira függetlenek kell hogy legyenek, mint ahogy az egyházakról mondták el, nem a Kormány f eladata a szakszervezetek megszervezése, de a szakszervezetek szerepe alapvető fontosságú lesz az egyensúly fenntartásában és megteremtésében. A 100 nap intézkedései konkrétak voltak akkor is, ha Önök nem mindennel értenek egyet, és ez a kéthárom hónapban kizárólag erre vonatkozott. A pénzügyi forrásokról ugyancsak szólt Bod Péter, ezek nyilvánvalóan több szempontból is vizsgálhatók, részben egyes olyan intézményi átalakításokkal, amelyekhez külön nem kell pénzforrásokat biztosítani, és a másik pedig, ahol mi számszerű mértékekről nem szóltunk. Azért tettük, mert nem szólhatunk a pontos ismeretek nélkül. Ez a program az ezt követő esztendőnek a három esztendejéről szólt, és ezt az időszakot, amikor a program fő irányvonalát mondtuk el, nem kívántuk még szak aszokra, esztendőkre lebontani, mégis azt mondhatom, hogy a program költségvetési része világosan tagolható abból a szempontból, hogy az idei év költségvetése tételesen meghatározott, s miután az IMFmegállapodások is kötnek, igen kevés játékteret ad az új kormánynak. A jövő évi költségvetésben már képesek lehetünk átcsoportosításokat végrehajtani a legsürgősebb teendők végrehajtására. Ezeknek a prioritását a forráslehetőségek feltárása után meg fogjuk határozni. A második év után a növekvő gazdaság, és ebb en bíznunk kell, új forrásokat fog rendelkezésünkre bocsátani. Olyan kérdéseknek, mint a világkiállítás, mi is pontosan ismerjük a nehézségeit, és ismerjük az ezzel összefüggő hangulatot. Mégis úgy gondoljuk, ha sikerül a külső erőforrásbevonással ezt meg teremteni, a világkiállítást meg kell rendezni, mert ennek elmulasztása, akár anyagi, akár infrastrukturális, akár presztízs szempontból ártana az országnak. Ha viszont jól rendezzük meg, akkor haszna lehet az országnak ebből. Mindenesetre – erről legyenek meggyőződve – nem fogunk felelőtlenül lépni. Ami pedig az infláció megfékezését érintő intézkedéseket illeti, erről is szóltak előttem a kormánypárt padsoraiból is, ezt kínálati, többletet létrehozó versennyel kívánjuk elősegíteni, aminek természetesen me gvannak nemcsak az intézményei, hanem a technikája. BősNagymarosról is szóltunk, s ugyanerről elmondták véleményüket a kormánykoalíció képviselői. Szeretnék még egy kérdésről szólni, nem azért, mert pontosan ezt a kérdést érezném a legkisebb mértékben sér elmesnek, sőt ellenkezőleg,Lotz Károly képviselőtársunk körültekintően, nagyon is mérsékelten, nagyon is korrekten mondta el álláspontját, s nem kifogásként ismétlem, csak arra, hogy nemegyszer tapasztaltunk hasonlót az elmúlt két nap során, amikor az alko tó embert hiányolták a mai programunkból, holott éppen a programunkban beszélünk hosszan, s beszéltem magam is, a belsőleg megújult, felszabadult emberről, s arról is, hogy mit jelent ez az alkotó ember. De engedjék meg arról szólnom, hogy elhanyagoltame a tudománypoltikát azon a szűk körön belül, amit ez lehetővé tett. Mit mondtam el a beszédben, engedjék meg, hogy ismételjem: "A Kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás szabadságához szükséges feltételek létrejöttét, ettől elválaszthatatlan a Kormán y megítélése szerint a kutató, a fejlesztő és az egyetemi felsőoktatási intézmények, a tudományos műhelyek autonómiájának helyreállítása. A tudomány a modern társadalomban kulcsszerepet játszik, ezért a Kormány a kutatásra korszerű, alapvetően pályázati fo rmában, a korunkban szükséges mértékben kíván költeni." A Kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlődését, a kutatás egészségtelen szerkezetének átalakítását. Az egyetemeket egyben más, tudományos és ipari kutatást szolgáló
