Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
238 Ugyanis bizottságunk kérte kifejezetten: a Házbizottság tegye lehetővé, hogy azokat a miniszterjelölteket, akik – véleményünk szerint – ehhez a területhez kapcsolódtak, meghallgathassuk, és az a tárca nélküli miniszter, aki kifejezetten arra lett felhatalmazva, hogy a hazai kisebbségek, a határon túli magyarok és a vallás ügyével foglalkozzon, végül is nem került bizottságunk elé, és az önkormányzati és rendőrségi bizottság hallgatta meg, ahol is maga a miniszterjelölt is meglepetéssel konstatálta, hogy e bizottság előtt van. A bizottság is meglepődött, hogy ott van a jelölt, és természetesen meghallgatta, de úgy gondolom, helyesebb lett volna talán, ha mégis a mi bizottságunk foglalkozik vele, amelynek neve emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Ez lett volna az észrevétel. Úgy gondolom, ez helytelen döntés volt a parlamenti Házbizottság részéről. A második pedig: a kormányprogr ammal kapcsolatban mondanám el, méghozzá azt, hogy sokan elemezték már itt a kormányprogramnak azt az irányultságát, amely egyébként nagyon nemes, nagyon szép cél, és amely valóban hiányzott már az elmúlt években, évtizedekben: az, hogy az embert helyezi a középpontba, és nyíltan deklarálja a humanista megközelítést. Szóba került benne a társadalmi igazságosság kérdése is. Viszont ugyancsak többen említették már, hogy láthatóan ellentmondás van a kormányprogramban az 1947es földállapotok visszaállítása, és az egyébként említett társadalmi igazságosság között, hiszen szerepelnek benne olyan passzusok, olyan kitételek, amelyek arról szólnak, hogy a tulajdonviszonyoknak más körben való helyreállítására nem kerülhet sor. Az előttem felszólalótól a Kisgazdapárt részéről nagyon megindító hozzászólást hallottunk. Azt hiszem, mindannyian, az Országgyűlésben minden képviselő tisztában van azzal, hogy a Kisgazdapárt valóban nagyon nemes célt vállalt azzal, hogy a parasztságnak megpróbáljon igazságot szolgáltatni azoké rt a súlyos sérelmekért, amelyek az elmúlt évtizedekben érték a parasztság sorait. Én ezt nagyon respektálom, és feltétlenül nagyon szép feladatnak tartom, de úgy vélem, nem mehetünk el szó nélkül a kormányprogram azon homályossága mellett, amikor is nem m ondja ki világosan, hogy hogyan fog megtörténni a 47es állapotoknak a visszaállítása. Itt meg kell említenünk, hogy itt bizony a társadalmi igazságosság csorbát szenvedhet, és nem lenne jó, ha az egykori régi igazságtalanságokat újakkal tetéznénk. Hiszen itt előjöhetnek olyan kérdések, hogy számtalan embernek volt tulajdona, nemcsak a parasztságnak. Voltak olyan emberek, akik házakkal rendelkeztek, volt falusi kocsmáros, szatócs, ő is kérheti a tulajdonát. Ez súlyos kérdés lehet, ezzel szembe kell nézni, a mennyiben az elkövetkezendőkben ők fognak fellépni, és ezt kérni fogják. A kormányprogramban nem találunk világos utalást arra, hogy ezt hogyan fogja megoldani a koalíciós Kormány. Tudjuk, hogy erről a vélemények eltérőek, más a Kisgazdapárt véleménye, és megint más a Magyar Demokrata Fórumé. Erre a hiányosságra mindenképpen még egyszer fel kellett hívnom a figyelmet. Utolsónak egyetlen dolgot szeretnék szóba hozni: számtalan ember kritizálja a Fidesz felszólalóit, Orbán Viktorét is, aki a tegnapi felszólal ásában nagyon határozott és kemény hangot használt a kormányprogram kritikájában. Ma is elhangzott – az előttem szóló kisgazdapárti képviselő mondta – , hogy egyesek itt a Parlamentben másképp látják, másképp gondolják. Én azt hiszem, hogy ezt a szemléletet meg kell szoknunk, és szeretném felhívni a parlamentben ülő képviselők figyelmét arra, hogy az ellenzék dolga az, hogy kíméletlenül kritizálja a kormányprogramot, megpróbálja felhívni a figyelmet annak ellentmondásaira és hiányosságaira. Azt hiszem, hogy a Fidesz is eszerint járt el, és az elkövetkezendő időkben is ezt próbálja színvonalasan megtenni, és a képviselőknek a figyelmét felhívnám a tartalmi mondanivalóra, arra, amit mondtunk. Nehogy úgy járjunk, mint egy évvel ezelőtt, amikor 1989. június 16án ugyancsak Orbán Viktor elmondta híres beszédét, ami nagy port vert fel, és néhány hónap múlva mindenki igazat adott neki. Én azt hiszem, hogy érdemes először a tartalmi dolgokat figyelni, nem pedig azt, hogy valami szokatlan egy adott légkörben. Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) :
