Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
239 Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Dr. Fodor Gábor képviselő észrevétele a Házbizottság állásfoglalásával kapcsolatban jogos. Tegnap a Házbizottság esti ülésén visszatért erre a kérdésre. Az észrevét el két ok miatt jogos. Először: a Házbizottság nem rendelkezett kellő információval az adott miniszterjelöltről, ezért ajánlása nem volt megfelelő. Másodszor: a Házbizottság nem hozhat döntést más állandó bizottságokra vonatkozóan. Ezért ezt a kérdést, azt hiszem, lezárhatjuk. Hozzászólásra következik dr. Zétényi Zsolt, Magyar Demokrata Fórum. Átadom a szót! Felszólaló: Dr. Zétényi Zsolt (MDF) ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel nem tudom, hogy mennyire tudok rövid lenn i, azzal kezdem, hogy a kormányprogram irányelveit a magam részéről elfogadom, azért, mert meggyőződésem, hogy részemről ez a célszerű magatartás, ezzel segítek a nemzet kibontakozásában. Megmondom őszintén, hogy nem vagyok közgazdász, az itt lévő szakkérd ésekhez nem értek, de ismerem azoknak az embereknek a törekvéseit és szándékait, akik ebben a kormányban szerepet vállalnak – személy szerint a miniszterelnököt is – , ezért számomra nem jelent feladványt a szavazás mikéntje. Amihez felszólalok, az ezen bel ül egy látszólag részletkérdés, az "Ember – haza – nagyvilág" című fejezet, és ezen belül is a kisebbségi kérdés, és a kisebbségi kérdésen belül is a határon túl élő magyarság kérdése. Ebben a teremben valamikor régen, 1942ben elhangzott egy felszólalás, amely úgy szólt, hogy "Bölcsen tudja nemzetünk Szent István óta, hogy ezek között a népek között, sőt, jórészt ezekkel együtt kell élnünk, és a reális erőviszonyok szem előtt tartásával kell megfogalmaznunk nemzeti céljainkat, hogy államunk betölthesse eur ópai hivatását." Milyen ismerős, hogy már akkor is európai hivatásról volt szó, a II. világháborúnak igencsak a közepén. Aztán így folytatta a szónok: "A magyarság egyénségének, de helyzetének és hivatásának megfelelően is mindig megőrzött bizonyos tárgyil agosságot más népekkel szemben, merném mondani, de nem magyar dolog az ilyen népek lenézése és lebecsülése." Ez a szónok BajcsyZsilinszky Endre volt, aki feltehetően a velem szemben lévő ellenzék soraiból mondta el ezeket a szavakat. Amikor az irányelvek ide tartozó részét olvasom, akkor azt látom, hogy ezek meglehetősen szűkszavúak, de eleget tesznek annak a minimális igénynek, amelyet részemről ezzel kapcsolatban támasztani tudok. Egy dátumra, nem ünnepnapra, hadd emlékeztessem Önöke t: 1990. június 4én – ha jól emlékszem – 70 éve lesz annak, hogy aláírtak egy okmányt, megszáradt a tinta egy olyan okmányon, amely miatt most mi a határon túli magyarságról beszélünk. Nem akarom most ezt a 70 éves évfordulót se pozitív, se negatív értele mben méltatni. Azonban úgy gondolom, hogy ehhez a közel 10 sorhoz néhány gondolatot hozzátehetünk. Az egyik gondolat az, hogy végre a magyar állam abban a helyzetben van, hogy nem kell alárendelni a nemzeti érdekeket idegen érdekeknek, tehát primátust élve znek ezek az érdekek, így primátust élveznek a magyar nemzet határon kívüli részének érdekei is. Ez feladatokat jelent a magyar állam részére, azt a feladatot is, hogy a nemzetközi jogalkotásban kezdeményezően kell fellépnie, és e kezdeményezésnek ki kell terjednie a világméretű jogalkotásra és az európai jogalkotásra egyaránt. Egy sajátos Dunavölgyi hivatást kell vállalnia a magyarságnak a szónak a nemes értelmében, amely Dunavölgyi hivatás két elemből kell összetevődjön. Az egyik elem talán az, hogy a m agyar nemzet a szabadság és a demokrácia zászlóvivője a Dunavölgyében – ezt, azt hiszem, büszkén mondhatjuk jelenleg. A másik pedig az, hogy ez az államalkotó magyar nemzet itt, e csonka hazában azt a kötelességet hordozza a vállain, hogy meg kell védenie az egyetemes magyar nemzetet. Az a nép, amely saját magát nem becsüli (azonnal befejezem) az nem fogja kivívni mások megbecsülését sem. Ha nem
