Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
212 az esélyegyenlőség olyan garantálásáért, mely megfelel a pluralista demokráciának. A különböző értékek, nézetek és érdekek mind teljesebb körű bemutatását a verseny segítheti, a monopóliumok ki alakulása azonban megakadályozhatja. A monopóliumok nem kívánatosak, mert a pártsemlegesség és az újságírói függetlenség ellen hatnak. Igazi verseny, olyan, mely alkalmas a monopóliumok letörésére, valljuk be: ma még nincs. Nem a versenyt ösztönző külfö ldi tőkétől tartunk általában, sokkal inkább attól, hogy még nem tudjuk garantálni, az elszegényedett és válságjelenségeket mutató nemzeti médiák ne lehessenek kiszolgáltatva semmiféle gazdasági erőfölénynek. Nem szeretnénk a külföldi tőke bekebelező akció it regisztrálni. Öt – tíz év múlva bízvást öt – tíz rádió- és tévétársaság is lesz vérbeli versennyel, de most az átmeneti időszakban, amikor csak egy állami televízió, egy állami rádió és egy állami hírügynökség van, ezeknek a nemzeti tulajdonban lévő nemzeti médiáknak elsősorban a közszolgálat a feladatuk. Ami azt is jelenti, hogy nem privatizálhatók, nem darabolhatók fel, nem adhatók bérbe, és nincs az a koalíciós Kormány, mely fórumaikról lemondhatna a válságkezelés körülményei közepette. A tömegkommunikáci ó egyik alaptétele: előbb informálni, aztán kommentálni – egyetértek Tölgyessy Péterrel. Informálni muszáj, kommentálni nem feltétlenül. De ha igen, akkor is a hír kötött, a magyarázat szabad, s az utóbbiba senki – ez a Parlament sem – nem szólhat bele. Az utolsó mondat: amikor tavaly március 15én az akkori ellenzékkel, akik itt ülnek, százezer ember jött el a szomszédos Szabadság térre, hogy szabad magyar televíziót követeljen, akkor – hitem szerint – olyan intézményre szavazott, amely jellegében nemzeti, működésében demokratikus, szemléletében pluralista, és vezetésében szakmai. Ez felel meg mai céljainknak is, a megújhodásnak, és ez lehet a közege a sajtószabadság maradéktalan érvényesülésének a jövőben is. Köszönöm a türelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (Vörö s Vince) : Köszönöm dr. Ilkei Csaba képviselőtársam felszólalását. Most újból ismertetném a jelentkezések sorrendjében következő képviselőtársaim nevét: Juhász Pál, Szabad Demokraták Szövetsége, Borz Miklós, Független Kisgazdapárt, dr. Áder János, Fiatal De mokraták Szövetsége, dr. Kapronczay József, Magyar Demokrata Fórum, Tellér Gyula, Szabad Demokraták Szövetsége, és Dragon Pál, Független Kisgazdapárt. Közlöm képviselőtársaimmal, ha ezek a felszólalások elhangzanak, ebédszünet következik. Felkérem Juhász P ál képviselőtársamat, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, hogy tartsa meg felszólalását. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr és Miniszterjelölt Urak! A kormányprogram agrárrészének a bírálatával könnyű dolgom van, hiszen Lakos László, dr. Glattfelder Béla képviselőtársaim és Palotás képviselő társam három különböző irányból, számomra egyaránt elfogadható módon felmutatták, hogy mi a gyengesége ennek az agrárprogramnak. Lakos László ennek az irrea litását, Glattfelder Béla a benne levő értékek ellentmondásosságát hangsúlyozta, Palotás úr pedig a más programokkal való össze nem illését emelte ki. Tulajdonképpen ide kínálkozik egy negyedik kritikai irány, éspedig az, hogy a szoros értelemben vett agrá rpolitikával egyáltalában nem foglalkozik a program: azzal a szoros értelemben vett agrárpolitikával, amely az Agrárintézet működéséből, a nemzetgazdaságba való kapcsolódásából, a céljához való viszonyából fakadó kérdések kezelésére irányul. Én azonban meg bocsátóbb vagyok néhány képviselő társamnál, és el tudom képzelni mind a két magyarázatot is ennek a hiányára. Az egyik magyarázat az, hogy akkor, amikor egy új rendszert építő Kormány működni kezd, fontosabb és általánosabb feladat, hogy körvonalazza azok at az irányelveket és szempontokat,
