Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ILKEI CSABA, DR. (MDF)
211 Mindez óhatatlanul felvetődik azok után, hogy Antall József a leírt és kiosztott kormányprogramhoz képest beszédében tovább finomított a szövegen, és a szerződés szükségte len voltához hozzátette: hosszabb távon. Ez a bizonytalanság érződött véleményem szerint Jeszenszky Géza miniszterjelölt némely televíziós interjújában is, amikor – szerintem – túlzottan a gorbacsovi irányvonal tartós felülkerekedéséhez kötötte a magyar fü ggetlenség sorsát. S akkor is, amikor a bizottsági meghallgatáson kizárólag egyértelműen pozitívan hivatkozott a háború utáni finn példára. Pedig a finnesítés a mai nemzetközi és belpolitikai helyzetben már minimális programnak is kevés. Csakis a teljes ne mzeti függetlenség kivívása lehet a rendszerváltás utáni első szabad Kormány első számú külpolitikai törekvése. A Fidesz a nemzeti önállóság megteremtése érdekében a jövőben is hasonlóképpen kívánja a kormányt ösztökélni arra, hogy bátor, átgondolt, de hat ározott lépéseket tegyen, ne úgy, ahogyan azt az Országgyűlés – idézem – a Litvánia körül kialakult súlyos helyzetben tette, hanem olyan állásfoglalásokat várunk, amelyek egyértelműen különbséget tesznek a nagyhatalmi politika és egy kis nép jogos önrendel kezési törekvései között. Még egy gondolatot hadd emeljek ki. A külképviseletek élén bekövetkező személyi változásokról – hogy régi kifejezéssel éljek – is beszélt Jeszenszky úr. Röviden, befejezném. Véletlenül sem lenne szerencsés, ha korábbi MDFérdemek jutalmazására, vagy netalántán kereszténydemokraták pozícióéhségének kielégítésére kellene ezeket a posztokat felhasználni. (Mozgás és zaj.) Merthogy a külpolitika valóban össznemzeti ügy (Figyelmeztető taps.), s amennyiben az új magyar Kormány ebben a s zellemben folytatja tevékenységét, akkor – de csakis akkor – fogja a Fidesz parlamenti frakciója az új Kormány külpolitikáját támogatni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Hegedűs István képviselőtársam felszólalását. A következő felszólaló dr . Ilkei Csaba képviselőtársam, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Átadom neki a szót. Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba (MDF) ILKEI CSABA, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Antall József tegnap röviden szólt a tömegkommunikációs programról is, nem titk olva, hogy a hazai tömegkommunikációs intézmények mély válságot élnek át. Különösen érvényes ez a három nemzeti médiára: a Televízióra, a Rádióra és a Magyar Távirati Irodára. A válság köztudottan többrétegű: politikai, szakmai, morális, pénzügyi, műszaki és vezetői válság. Mint a kijelölt miniszterelnök rámutatott, ma mindenekelőtt azt kell megakadályozni, hogy a tömegek befolyásolásának leghatásosabb fórumait kisajátítsa valamelyik párt, szakmai vagy üzleti érdekcsoport, esetleg egy művészeti irányzat. Tö lgyessy Péter már hiányolta a jogállamhoz méltó tájékoztatási törvényt. Bizony, már régóta hiányoljuk mi is. Szükség lenne rá. A kormányprogram ezért a sürgős jogalkotási feladatok közé sorolta a sajtószabadságról szóló törvényt is. De nem azért, hogy korl átozzon, tisztelt Országgyűlés, hanem azért, hogy szabályozzon. A korlátozásról klasszikus hivatkozási hely az Egyesült Államok szövetségi alkotmánya, amely 1791ben kimondta: a kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely a szólás- vagy sajtószabadságot k orlátozza. Egy évvel korábban, 1790ben a magyar rendi országgyűlésen a vármegyék követelték a sajtószabadságot, azt, hogy a cenzúrahivatalokat ne a király és ne a központi hivatalok töltsék be, hanem a magyar Országgyűlés. Gömör vármegye felirata liberáli s radikalizmussal – amit a szabad demokraták is megirigyelhetnének – így szólt: "A szabad gondolkodás jussa feljebbvaló minden polgári jussnál. A józan ész kívánja, hogy az ember szabadon írhasson a fejedelemről, a törvényekről, sőt az Istenről is. Mit ér az ész, ha nem szabad használni?" A sajtószabadság ma is korlátozhatatlan: és a Parlamentnek egyetlen egy joga van. Joga van a meghatározó nemzeti tájékoztató eszközök működését szabályozni, nem öncélúan, hanem azért, hogy zavartalan és összehangolt legyen a működés. Az objektív, pártatlan és hiteles tájékoztatásért,
