Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
210 Az infláció megfékezésével kapcsolatban a program nagyon szépen mondja, hogy túlkí nálatra van szükség. Már most is vannak kézzelfogható eredmények. A Jászapátin nemrégen tartott országos vásáron hízónak való sertésből már túlkínálat volt. Természetesen ez annak köszönhető, hogy a tenyésztőknek nem jött be az a vágyuk, hogy a hízlalni ak aró kisgazdák földjükhöz jussanak, és takarmányt tudjanak rajta termelni. Bízunk abban, és ígérjük, hogy pár éven belül olyan élelmiszerbőséget teremtünk az országban – ha a tisztelt Ház a kisgazdapárt koncepcióját elfogadja – , amire a közelmúltban nem vol t példa, és utána majd csak arra lesz szükség, hogy a feldolgozó üzemeket is vegye kezébe a termelőréteg. Erre a népfőiskolákon keresztül kerül sor. Örömmel üdvözlöm a programban azt, hogy a népfőiskolás mozgalmat magáévá tette. Az 1940es években, amikor olyan fiatal voltam, mint Önök ott (A Fidesz képviselőkre mutat.) , mi a népfőiskolás programot tartottuk az egyik legfontosabb kérdésnek, és sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi időben erről alig esik szó, pedig a népfőiskolák emberei ma is dolgozna k. Ha olyan összeget biztosítanának erre a célra, mint amilyent az MSZMP fordított a marxista egyetemekre, akkor olyan komoly eredményt érünk el az országban, amire még nem volt példa. Annak idején Finnországot is ez emelte fel. Köszönöm a figyelmüket. A K ormány a mi kormányunk, bízunk benne. (Általános taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm dr. Mizsei Béla képviselőtársam felszólalását. Következő jelentkező Hegedűs István képviselőtársam, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Átadom neki a szót. Felszólal ó: Hegedűs István (Fidesz) HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több felszólalásból is visszaköszönt az a megállapítás, hogy a parlamenti pártok nézetei külpolitikai koncepciójukat tekintve igencsak közel állnak egymáshoz. Igaz, a nyug ati orientáció, a nemzeti szuverenitás teljes kivívása, illetve a magyar kisebbségek jogaiért való fellépés, mindezek az alapértékek alapvetően egybecsengenek a különböző pártok programjaiban. De mégis a létező és lényeges különbségek éppen a részletekben bújnak meg. Én például aligha adtam volna a kormányprogram külpolitikai fejezetének azt az alcímet, amely általános iskolai olvasókönyvre emlékeztet, hogy "ember – haza – nagyvilág". De komolyabban folytatva: a kormányprogram nagyon is általánosságban megf ogalmazott tézisei, a nemzeti érdekeken alapuló külpolitikai fejtegetések igenis megkérdőjelezhetők. Két kérdéskört emelnék ki: az egyik a határainkon túlélő magyarság ügye, a másik a Varsói Szerződés jövője. Kezdjük az elsővel, és igencsak röviden beszéln ék erről. Miközben a Fidesz is rendkívül fontosnak tartja a magyar kisebbségek helyzetét határainkon túl, nem tehető kizárólagos szempontnak a szomszédos országok megítélésekor, hogy a külföldi kormányok milyen politikát folytatnak a magyar kisebbségekkel szemben. Hiányolom ugyanis a kollektív kisebbségi jogok érvényesítéséért síkraszálló szemszög mellől az általános emberi jogi irányultságot. Erről részletesebben most nincs idő beszélni. Amíg a határainkon túl élő magyarok helyzeténél inkább öngerjesztő, n emkívánatos veszélyt érzékelünk, addig a Varsói Szerződés ügyében inkább a túlzott óvatosság, a történelmi változások mértékének alábecsülése és a kedvező pillanat megragadásának elmulasztása okozhat károkat. A hamarosan induló kétoldalú politikai tárgyalá sok, külföldi országokkal, megkívánják, hogy a kormányzat egyértelmű elképzelésekkel vágjon ezeknek a tárgyalásoknak. Pontosan milyen célok elérése érdekében kíván majd a kormányzat fellépni? Mennyire gyorsan akarja a magyar kormányzat a Varsói Szerződés e lhalását, avagy esetleg Magyarország kilépését kívánja végrehajtani? Ez nem mindegy.
