Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 191. A belügyminiszter 1945. évi 150.300. B. M. száma rendelete a mezőgazdasági terményeknek tűztől való megóvásáról.

191. 250.300/1945. B. M- sz. 237 megfelelő óvintézkedés elrendelése mellett — felére csökkentheti s a mezőgazdasági ter­ményeknek a község belső területére hordá­sát, ott cséplését és tartását engedélyezheti abban az esetben, ha a községben az (1)—(2) bekezdésben meghatározott tűztávolságok a különleges helyi viszonyok miatt (pl. község árterében, szűk völgyben fekszik, belső te­rülete sűrűn beépített, vagy kis telkekre osztott) nem tarthatók be s a mezőgazdasági termények a községen kívül sem helyezhetők el. Ilyen esetben az alispán a tűzbiztonság fokozása érdekében különleges rendelkezése­ket is tehet (pl. az egyébként megkövetelne­tőnél nagyobb mennyiségű tűzoltószer tartár sát vagy nagyobb létszámú tűzoltói készenlét alkalmazását rendelheti el). (4) Törvényhatósági jogú és megyei vá; rosban terményeknek cséplés céljából behor dására csak a város külső területén lévő bel­sőségekre adható engedély. Az engedélyt az elsőfokú tűzrendészeti hatóság adja. (5) Mezőgazdasági terményt lőporrak­tártól és robbanóanyaggyártól legalább 300 m, vasúttól legalább 100 m, állami és tör-. vényhatósági úttól legalább 10 m, utcától és szomszédos kerítéstől legalább 5 m távol­ságra kell elhelyezni. (6) Az (1)—(5) bekezdésben foglalt rendelkezések ellenére összerakott gyúlé­kony anyagot a tulajdonos költségére város­ban az elsőfokú tűzrendészeti hatóság, köz­ségben a községi elöljáróság, — fellebbvi­telire tekintet nélkül — alkalmas helyre hordhatja ki, ha a tulajdonos a hatóság fel­hívásának a kitűzött határidőben nem tesz eleget. A kihordás költségeit nem fizetés esetében közadók módjára kell behajtani. (7) A helyiviszonyoknak mérlegelése alapján a községi elöljáróság, városokban az elsőfokú tűzrendészeti hatóság, a tűzoltó­parancsnok meghallgatása után állapítja meg és engedélyezi azt a szalma vagy takar­mánymennyiséget, amelyet az állatok ete­tése és almozása céljából az udvaron vagy udvaron lévő feclett épületben tartani sza­bad. Egy heti szükségletet meg .nem haladó szalma- és takarmányneműek, valamint tűzbiztos csűrben és pajtában tartott szalma és széna tekintetében ilyen engedélyre szük­ség nincs. (8) A (2), (3) és (4) bekezdésben említett engedély ugyanarra a belsőségre visszavo­násig érvényes. Visszavonás esetén kívül új engedélyezési eljárásnak csak akkor van he­lye, ha a terménynek belsőségen elhelyezését az kéri, akinek erre még nem volt engedé­lye. Ha pedig az engedélyes belsőségén a megállapított tűztávolság, vagy egyéb enge­délyezési feltételek tekintetében változás áll be (pl. fák kivágása, • épületrész lebontása következtében) az engedélyes a belsőségen bekövetkezett változást a községi elöljáró­ságnál, illetőleg az elsőfokú tűzrendészeti hatóságnál a mezőgazdasági termények be­hordása előtt bejelenteni köteles. A tűz­rendészeti hatóság ilyenkor a körülmények mérlegelésével határoz az engedély vissza­vonásáról vagy új engedélyfeltételek meg­állapításáról. (9) Az e szakasz szerint szükséges en­gedélyt kis- és nagyközségekben a községi elöljáróságnál, városban az elsőfokú tűzren­dészeti hatóságnál évenként legkésőbb ápri­lis hó 15-ig kell kérni. A hatóság e kérés teljesíthetősége tekintetében soronkívül kö­teles határozni. Közös szérű létesítése, a terményeknek a határban lévő ingatlanon elhelyezése. 3. §. (1) Aki terményeit nem hordhatja belsőségre, (2. §) azokat csak közös szérűn vagy a határban lévő ingatlanán helyezheti el, csépelheti ki és tarthatja. (2) Közös szérűt olyan községben, vagy városban kell létesíteni, ahol a mezőgazda­sági termények a helyi tűzrendészeti viszo­nyok miatt sem belsőségen, sem a határban lévő ingatlanon nem helyezhetők el. Közös szérűt közterületen, vagy magánosok által erre a célra felajánlott magánterületen le­het létesíteni. " (3) A mezőgazdasági termények közös szérűn való elhelyezésének céljára szükséges ingatlan megszerzésére és megnagyobbítá­sára, amennyiben erre községi, vagy városi tulajdonban lévő alkalmas terület rendel­kezésre nem áll — a községet és várost az 1881 :XLI. tc.-ben szabályozott kisajátítási jog illeti meg. A kisajátítást a belügymi­niszter a földmívelésügyi miniszterrel egyet­értően engedélyezi. (T. 12. § (1) *bek.) (4) Tagosítás vagy birtokrendezés alkal­mával lehetőleg gondoskodni kell az előző bekezdésben meghatározott célra szükséges területnek a község (város) részére meg­szerzéséről. (T. 12. § (2) bek.) (5) Közös szérű céljára csak tűzrendé­szeti szempontból alkalmas területet szabad igénybe venni. Az ilyen irányú kérelmeket minden év június hó 15-ig kell az elsőfokú tűzrendészeti hatósághoz benyújtani. (6) A közös szérűre lehetőleg annyi ke­reszt terményt szabad utánahordani, mint amennyit elcsépelték. A cséplést megosztot­tan több helyen kell végezni és minél többét keresztből kell csépelni. (7) A közös szérűt kizárólag erre a célra szabad használni. A rakodó területről a béhórdás megkezdése előtt mindenféle tűz­veszélyes anyagot (pl. előző évi -szalmát, kukoricaszárat, rőzsét) lehetőleg el kell tá­volítani. • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom