Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 1160. A m. Kúria jogegységi tanácsának 111. száma polgári döntvénye.

1160. 111/1945- HÜ. Kúria 1823 1160. A m. Kúria jogegységi tanácsának 111. száma polgári döntvénye. A >m. Kúriának közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa — annak folytán, hogy a m. Kúria VII. tanácsa elvi kérdésben el kívánt térni a m. Kúriának P. V. 3.014/1943—340. sz. alaitit korábban hozott s ugyanezt az elvi kérdést eldöntő, de ,a hivatalos gyűjteménybe fel nem vett határozatától, az elvi kéirdlébt ilyképen szövegezve: „A kisajátítást szenvedőt az 1881. évi XLI. te. 23. és következő szakaszai szerint illető s a becslés időpontjában fennállott gazdasági viszontyok alapján meghatározandó kártalanítási ár megfelelő felemelésének akkor sem lehet-e helye, ha a becsléstől a határozathozatalig terjedő időben a gazdasági viszonyokban mélyreható változás s e váltol zás keretében egyfelől a pénz, másfelől pe' dig az ingatlan és egyéb vagyontárgyak értékviszonyában a píéinz rovására nagymiérvű eltolódás mutatkozott?" — következőleg határozott: Az 1881. évi XLI. te. 23. és következő szakaszaiban szabályozott kisajátítási kártaf lanítás készpénzbeli összegének a megállapításánál számba lehet venni azt a mélyreható változást, amely a pénz értékmérői szerepében a szakértői becslést, követő időben beállott. Indokolás: < I. A in. Kúriának 1944. évi április hó 14-én P. 3.014/1943—340. szám alatt hozott, a hivatalos gyűjteménybe fel nem vett, elvi jelentőségű határozatával elbírált esetben a kisajátítást szenvedők <a másodfokú határozat ellen beadott fellebbezésükben lazt a kérelmet terjesztették elő, hogy „a kártalanítási ár átértékelve, vagyis akként áliapíttassék meg, hogy a kisajátítást szenvedők- a kisajátítottál azonos értékű földeit vehesssenek, illetve, hogy a kártalanítási ár meghatározása a kisajátítás és. a fizetés időpontjai közlött az 'építőanyagok áraiban mutatkozott emelkedés mérvéinek alapulvételével történj ék." A m. Kúria ennek a kérelemnek nem adott helyt azzal az elvi kijelentéssel, hogy „az 1881. évi XLI. te. 25. §a a kártalanítási árnak a becsléskor fennálló árak alapulvételével való megállapítását rendeli s olyan jogszabály, amely a kártalanítási ár átértékelését lehetővé teszi, nincs." A m. Kúria VII. tanácsa az elbírálása alatt álló P. VII. (jelenleg V.) 3.551/1944. szám alatt lajstromozott kisajátítási kártalanítási ügyben az 1945. évi május hó 23-án úgy döntött, hogy az idézett elvi jellegű határozattól el kíván térni. A most említett kisajátítási kártalanítási ügyben a szakértő-bizottság a kisajátított ingatlanokat a birtokbavétel időpontjára, az 1943. évi március hó 20-ra értékelte. Ez az értékelés volt azután az alapja az elsobírósági és az azt e részben helybenhagyó másodbírósági határozatnak is. Ez utóbbi határozat ellen egyedül M. ö. kisajátítást szenvedő adott be fellebbezést s kérte az eljárájsnak mindaddig felfüggesztését, míg a normális gazdasági viszonyok vissza nem állnak és a kártalanítási ár, a hosszabb időn át „stabilizálódott" árak szem előtt tartásával — újabb szakértői szemlével — megállapítható nem lesz. E mellett érdemleges kérelmet is terjesztett elő a kisajátított puszta telekrészek 60, illetőleg 10 P-ben — (a szakéritői vélemény elfogadásával) — megállapított kártalanítási árának 200 P-re felemelése iránt. Az e kérelem felett dönteni hivatott VII. tanács a vitás elvi kérdést a rendelkező részben foglaltak szerint szövegezve, az iratokat a Te. 128. §-ának 1. pontjára hivatkozással áttette a m. Kúria elnökéhez. A m. Kúria elnöke azután 1945. El. XII. C. 1/7. szám alatt kelt átiratával a vitássá vált elvi kérdést a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanács elé utalta. II. A pénz a gazdasági életben egyfelől a javak forgalmát közvetíti (csereeszköz), másfelől a javak árának a jelzésével kifejezi azt az értékviszonyt, amelyben a pénzegység az egyes jószágokkal és munkateljesítményekkel s maguk a javak és szolgálatok egymással állanak (értékmérő). Önként érthétőleg a pénz, ezt a fontos közgazdasági szerepét kifogástalanul, csak akkor töltheti be, ha a törvényesen megállapított értékmérésében sem belföldi, sem külföldi viszonylatban huzamosabb időn át nagyobb jelentőségű változás nem állt be, vagyis, ha vásárló ereje a javak nagy részét érintőleg úgy belföldön, mint külföldön, állandónak mondható. Ennek az — egyébként viszonylagos — értékállóságnak megrendülésével azonban nagyobb gazdasági válságok idején mindig számolni kell. Ez a következmény fenyegette az 1930-as évek elején jelentkező gazdasági ~ válság alkalmával a magyar pénz értékállóságát is 6 az akkori magyar kormányzat a devizaforgalom korlátozása mellett az ú. n. aranypengőrendeleltleikkel kísérelte meg a, pengő