Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 633. A m. kir. belügyminiszter 1942. éri 8.000. kih. számú rendelete, a büntetőparancsra vonatkozó rendelkezések módosítása ügyében kiadott 8.000/1942. B. M. kih. számú rendelet végrehajtásáról.

291Ô 633. 8.000/1942. B. M. kih. sz. parancs kibocsátásának lehetőségét kibővítette és jogot adott a rendőri büntetőbírónak arra, hogy büntetőparancsot adjon ki olyan esetekben is, amikor a jogszabály a kihágás büntetéséül elzárás alkalmazását írja elő, azonban tekintettél a, cselekmény vagy a mulasztás tárgyi súlyára, továbbá a terhelt egyéniségére, az enyhítő körülményekre, a rendőri büntetőbíró a pénzbüntetés -alkalmazását célravezetőbbnek, méltányotsabbnak, helyesebbnek látja és attól javító hatást vár. A büntetőparancs kibocsátásának megkönnyítése az ettől várható nagy munka- és időmegtakarítás céljából történt, A rendőri kihágások száma ugyanis az állami, a gazdasági és a társadalmi élet fejlődése és a háborús rendelkezések folytán oly nagymértékben emelkedett, hogy azok gyors és megnyugtató elbírálása tárgyalások megtartásával igen nehézzé vált. Ezért a 6.000/1942. B. M. számú rendelet az esetek túlnyomó fészében lehetővé tette, hogy a rendőri büntetőbíró tárgyalás és kontradiktorius eljárás nélkül, csupán a feljelentés alapján büntetést szabjon ki. A polgári szabadság és jogbiztonság védelme érdekében mégis a 6.000/,L942. B.'M. számú rendelet 1. §-a büntetőparancs kibocsátását csak akkor engedi meg, ha a rendőri büntető-bírónak a feljelentésben foglaltak valósága ellen nincsen aggálya, vagyis a kihágás elkövetését és a terhelt bűnösségét beigazoltalak látja. Leggyakrabban előfordulhat ez akkor, ba a feljelentést hatóság, közhivatalnok vagy hatósági közeg hivatali hatáskörében vagy eljárása közben közvetlen tapasztalata alapján teszi meg, vagy ha a feljelentés magánegyéntől ered ugyan, de ez a kihágás elkövetését köz- vagy magánokirattal vagy más bizonyítékkal valószínűvé teszi és a rendőri büntetőbíró meg yan győződve a vád alaposságáról. A fiatalkorúak védelme érdekében történt, hogy ilyenek, vagyis a tizennyolc életévét még be nem töltött egyének ellen büntetőparancs kibocsátását a rendelet nem engedi meg. A büntetőparancsban kiszabható pénzbüntetés legkisebb mértéke egy pengő, legmagasabb mértéke nyolcezer, halmazat esetében tizenhatezer pengő lehet. (L. II. Bn. 5. és 7. §-ait, az 1931 :XXV. t.-c. 3. §-át, az 1939 : II. t.-c. 212. §-át és az 1939: IV. t.-c. 25. §-ának második bekezdését.) A rendelet 2. §-ának második bekezdését a gyakorlatban olyképpen lehet alkalmazni, hogy a büntetőparancs fo.gáívUizványában több terhelt is szerepelhet, ha a kihágást többen követték el és a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetések azonosak. A kiadványokat azonban mindegyik terhelt ellen külön-külön kell kiállítani, vagyis a büntetőparancs kiadványaiban csak egy terhelt szerepelhet.