Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 633. A m. kir. belügyminiszter 1942. éri 8.000. kih. számú rendelete, a büntetőparancsra vonatkozó rendelkezések módosítása ügyében kiadott 8.000/1942. B. M. kih. számú rendelet végrehajtásáról.

e&3. 8Í000/1842.- B. M. kltí. sz. ^5i7 Az eredeti fogalmazványon a segédhivatali személyzetnek erre vonatkozólag pontos utasítást kell adni. A4. §. második bekezdésének rendelkezése szerint büntetőparancsban magánjogi igényt kizárólag csak az erdei és a mezôrendôri kihágások esetében lehet megállapítani. Nincsen tehát helye a büntetőparancsban magánjogi követelés (kártérítés) megállapításának akkor, ha nem erdei vagy mezôrendôri, hanem más természetű rendőri kihágás a feljelentés tárgya. A 6.000/1942. B. M. számú rendelet 4. §. második bekezdése az erdei és a mezőrendőri kihágások esetében a büntetőparancsban érvényesíthető magánjogi igény értékhatárát általában 100 pengőben jelöli meg, azonban a most idézett rendelet nem helyezte hatályon kívül a Rbsz. 43. §.. negyedik bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint érintetlenül maradnak egyes törvényeknek azok a rendelkezései, amelyek a kártérítési követelést száz pengőnél kisebb vagy nagyobb értékig, vagy az értékre tekintet nélkül utalják a rendőri büntető eljárásra, vagy amelyek a kihágással kapcsolatos kártérítési és egyéb követeléselmek a kihágási üggyel együttes tárgyalását és eldöntését rendelik. Érintetlenül maradt tehát az 1894 : XII. t.-c. 97. §-ának az a rendelkezése, hogy a magánvádra üldözendő mezőrendőri kihágási ügyekben, ha a károsult fél kártérítési igényét hatvan pengőre leszállítja, a mezőrendőri kihágások elbírálására hivatott rendőri büntetőbíróságok járnak el, ha azonban a kár hatvan pengőnél nagyobb, a törvény 93., 94. és 95. §-aiban felsorolt cselekmények, a Btk. alapján, mint vétségek vagy bűntettek bírálandók el. A mezőrendőri kihágásból származó és a rendőri büntető eljárás során érvényesíthető kártérítés értékhatára tehát nem száz, hanem csak hatvan pengő. Ez vonatkozik a büntetőparancsra is. Hatályban maradt az 1894 : XII. t.-c. 108. §-ának az a rendelkezése is, hogy a büntetéssel egyidejűleg a rendőri büntetőbíróság a költségek és a kártérítés érdemében is határoz, vagyis ez esetben a kárkövetelést polgári perre utasítani nem lehet, hanem a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság, amint ezt am. kir. Hatásköri Bíróság és a Kihágási Tanács számos esetben kimondották, a hatvan pengő értéket meg nem haladó kártérítés kérdésében minden olyan esetben határózni köteles, valahányszor a követelés alapjául szolgáló rendőri kihágás miatt érdemleges határozatot hoz

; Mezőrendőri kihágási ügyben tehát hatvan pengő értékhatárig büntetőparancsban az érvényesített kártérítést is meg kell állapítani és annak megfizetésére a terheltet kötelezni kell.