Rendeletek tára, 1942
Rendeletek - 556. A m. kir. minisztérium 1942. évi 5.660. M. E. számú rendelete, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi területeken gondozás nélkül maradt birtokok ideiglenes hasznosítására vonatkozó 6.16011941. M. E. sz. rendelet módosításáról
Ő3S. e ; WK$.M2. B. M. küi sz. &ťi te eredeti fogalmazványon a segédhivatali személyzetnek erre vonatkozólag pontos utasítást kell adni, A 4. §. második bekezdésének rendelkezése szerint büntetőparancsban magánjogi igényt kizárólag csak az erdei és a mezőrendőri kihágások esetében lehet megállapítani. íífncsen tehát helye a büntetőparancsban magánjogi követelés (kártérítés) megállapításának akkor, ha nem erdei vagy mezőrendőri, hanem más természetű rendőri kihágás a feljelentés tárgya. A 6.000/1942. B. M. számú rendelet 4. §. második bekezdése az erdei és a mezőrendőri kihágások esetében a büntetőparancsban érvényesíthető magánjogi igény értékhatárát általában 1GÖ pengőben jelöli meg, azonban a most idézett rendelet nem helyezte hatályon kívül a Rbsz. 43, §. negyedik bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint érintetlenül maradnak egyes törvényeknek azok a rendelkezései, amelyek a kártérítési követelést száz pengőnél kisebb vagy nagyobb értékig, vágy az értékre tekintet nélkül utalják a rendőri büntető eljárásra, vagy amelyek a kihágással kapcsolatos kártérítési és egyéb követeléseknek a kihágási üggyel együttes tárgyalását és eldöntését rendelik. Érintetlenül maradt tehát az 1894 : XII, t.-c. 97. §-ának az a rendelkezése, hogy a magánvádra üldözendő mezőrendőri kihágási ügyekben, ha a károsult fél kártérítési igényét hatvan pengőre leszállítja, a mezőrendőri kihágások elbírálására hivatott rendőri büntetőbíróságok járnak el, ha azonban a kár hatvan pengőnél nagyobb, a törvény 93., 94. és 95. §-aiban felsorolt cselekmények, a Btk. alapján, mint vétségek vagy bűntettek birálandók el. A mezőrendőri kihágásból származó és a rendőri büntető eljárás során érvényesíthető kártérítés értékhatára tehát nem száz, hanem csak hatvan pengő. Ez vonatkozik a büntetőparancsra is. Hatályban maradt az 1894: XII. t.-c. 108. §-ának az a rendelkezése is, hogy a büntetéssel egyidejűleg a rendőri büntetőbíróság a költségek és a kártérítés érdemében is határoz, vagyis ez esetben a kárkövetelést polgári perre utasítani nem lehet, hanem a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság, amint ezt a m. kir. Hatásköri Bíróság és a Kihágási Ýanács számos esetben kimondották, a hatvan pengő értéköt meg nem haladó kártérítés kérdésében minden olyan esetben határozni köteles, valahányszor a követelés alapjául szolgáló rendőri kihágás miatt érdemleges határozatot hoz. Mezőrendőri kihágási ügyben tehát hatvan pengő értékhatárig büntetőparancsban az. érvényesített kártérítést is meg kell állapítani és annak megfizetésére a terheltet kötelezni kell.
