Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 203. A m. kir. belügyminiszter 1942. évi 300. számú rendelete, a bányatörtény hatálya alá tartozó üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és egyéb alkalmazottaknak, valamint ezek családtagjainak nyugbér-biztosításáról.

936 203. 300/1942. B. M. sz. tak, az özvegyi és árvanyugbéréknek és a baleseti járadékoknak együttes összege nem haladhatja meg annak az összegnek 150%-át, amelyet az üzemi baleset következtében elhalt biztosított járadék címén kapna, ha az üzemi baleset következtében nem halt volna meg, hanem teljesen keresőképtelenné vált volna. (3) Ha a baleseti és a bányanyugbérbiztosítás szolgáltatásai együttesen az (1) és (2) bekezdésben megállapított értékhatárt meghaladják, a baleseti és a bányanyugbérbiztosítási szolgáltatásra igényjogosultak öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvanyugbérét a különbözeti többletösszeggel kell csökkenteni. (4) Az előbbi rendelkezések értelmében sem lehet csökkenteni annak nyugbérét, aki mint önmagával tehetetlen, állandóan mások ápolására vagy gondozására szorul. (5) Ha megszűnik az az ok, amely miatt a nyugbért csökkentették, a nyugbér összegét az ok megszűnését követő hónap első napjával megfelelően fel kell emelni. . 6. Ha a jelen rendelet 3. §-ában felsorolt munkavállalói csoportba tartozó biztosítottnak javadalmazása az öregségi, vagy rokkantsági nyugbérre vonatkozó igényének megnyíltakor az 1927.-XXI. t.-c. 61. §-ának harmadik bekezdése szerint meghatározott évi összeget meghaladja és az utána lerótt bányanyugbérbiztosítási járulékok alapjául szolgáló javadalmazásoknak évi átlaga a baleseti járadék megállapításának alapjául szolgáló javadalmazásnál nagyobb, az öregségi vagy rokkantsági nyugbér és a baleseti járadék együttes összege nem lehet több az öregségi és rokkantsági nyugbérbiztosítás szempontjából irányadó mindenkori javadalmazási határösszegnél. 46. §. (1) A nyugbért az igényjogosult kezéhez, atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állónak nyugbérét azonban törvényes képviselője kezéhez kell fizetni; ha azonban a nyugbéres élete tizennegyedik évét betöltötte és maga gondoskodik fenntartásáról, a nyugbért saját kezéhez kapja. (2) A nyugbér az igényjogosult helyett, beleegyezése hiányában is, a veié közös háztartásban élő családtag kezéhez fizethető, ha az igényjogosult egyéni körülményei (iszákosság, elmezavar stb-) következtében az a veszély fenyeget, hogy á nyugbért nem rendeltetésének megfelelő módon használja fel. (3) Ha a nyilvánvalóan törvényes képviseletre szoruló egyénnek nincs törvényes képviselője, és egyébként sincs olyan személy, akinek kezéhez *az (1) és a (2) bekezdés értelmében a nyugbért fizetni lehetne, a nyugbért a törvényes képviselő rendelkezéséig gyámpénztári letétbe kell helyezni. (4) A közköltségen nyilvános intézetben elhelyezett árvák nyugbérét javukra tőkésíteni kell. A tőkésítést maga az Intézet