Rendeletek tára, 1942
Rendeletek - 203. A m. kir. belügyminiszter 1942. évi 300. számú rendelete, a bányatörtény hatálya alá tartozó üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és egyéb alkalmazottaknak, valamint ezek családtagjainak nyugbér-biztosításáról.
203. 300/1942. B. M. sz. 937 teljesíti. À tőkésítés céljából visszatartott nyugbérrészletek után megtérítendő kamatot naptári félévenként, június hó 30-ával és december hő 31-ével kell tőkésíteni. A kamatot, illetőleg a kamatos kamatot az illető naptári év június havának 30. és december havának 31. napján a Magyar Nemzeti Banknál érvényben lévő visszleszámitolási kamatláb alapulvételével kell kiszámítani. A tőkésítés keresztülvitelének közelebbi módozatait az Intézet alapszabálya állapítja meg. 47. §> (1) Ha a biztosított nő férjhezmegy és, férihezmenetelét megelőző hár^m hónap vagy az azt követő egy év alatt bányanyagbérbiztosítási kötelezettség alá eső munkaviszonyát abbahagyja, kívánságára az utána lerótt járulékok összege 90%-ának megfelelő végkielégítésben részesül, feltéve, hogy munka viszony a megszűnésének időpontjában a várakozási időből 100 hetet betöltött és biztosítási kötelezettségének megszűnésétől, illetőleg az ezt esetleg követő keresetképtelenséggel járó betegségével vagy sérülésével kapcsolatos segélyezésének megszűnésétől számított egy éven belül munkaviszonyba nem lépett. Ha a biztosítási, kötelezettség alá eső munkaviszony a házasságkötést megelőzően szűnt meg, a megszűnést követően betegség vagy szülés által okozott keresőképtelenségben töltött időt a végkielégítésre szóló igény jogosultság megnyílásához a munkaviszony megszűnésétől a házasságkötés napjáig megkövetelt három hónapos határidőbe (időtartamba) beszámítani nem lehet. Ha a biztosítási kötelezettség alá eső munkaviszony a házasságkötést követő egy éven belül szűnt meg, a végkielégítésre szóló igény jogosultságot nem szűnteti meg az a körülmény, hogy a biztosított a munkaviszony megszűnése után keresőképtelenséggel járó betegség vagy szülés következtében segélyezésben részesült. (2) Ha a biztosított nő az (1) bekezdésben szabályozott esetben a várakozási időből 100 hetet még nem töltött be, várománya épségben marad mindaddig, amíg újra biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba lép, illetőleg a jelen rendelet 25. §-ában megállapított feltételek valamelyike bekövetkezik. Az előbbi esetben a vélelem az, hogy a váromány épségben maradt, az utóbbi esetben a feltételek bekövetkezésekor az utána az 1929. évi január hó 1. napjától lerótt járulékok, illetőleg — önkéntes biztosítás esetében — a ténylegesen befizetett járulékok Összege 90%-ának megfelelő végkielégitésben részesül. (3) A biztosított nő, ha férjhezmenetele időpontjában vagy az azt követő egy év alatt a várakozási időből 100 járulékhetet betöltött, de biztosítási kötelezettség alá eső munkaviszonyát nem az (1) bekezdésben megállapított határidőben hagyta abba, abban az esetben, ha élete hatvanötödik évének betöltése