Rendeletek tára, 1937

Rendeletek - 256. A m. kir. minisztérium 1937. évi 7.690. M. E. számú rendelete, a kereskedelmi árucserével kapcsolatos fizetések rendezése tárgyában Rómában, 1937. évi november hó 19-én kelt magyar-olasz Megállapodás életbeléptetéséről.

256. 7.Ó90/1937. M. E. «z. 1171 lezőket a 4. cikk második bekezdésében foglaltaknak megfelelően kifizesse. c) Olaszországba történő befizetések: 1) az olasz lírákban kiállított számlákért az adós a számlán feltüntett összeget olasz lírában fizeti; 2) a pengőben kiállított számlákért az adós olasz lírában fizeti az ellenértékeket, amelynek Összegét a líra és a pengő közötti, a jelen cikk &) pontjának 2. bekezdésében említett árfolyam (vételi árfolyam) alapján kell számítani, az érvényben lévő (vételi) felárnak a levonásával; 3) a más devizában, mint pengőben vagy olasz lírában kiállított számláknál, az olasz lírára való átszámítás az illető devizának a befizetést megelőző napon a római tőzsdén jegyzett hivatalos árfolyamán történik; d) Az Olaszországban befizetett összegek átutalása. — Kifizetések Magyarországon: A c) pont szerinti módon Olaszországban lírákban befizetett összegeket az Istituto Nazionale per i Oambi con l'Estero közölni fogja a Magyar Nemzeti Bankkal a 4. cikkben tárgyalt fizetési rendelvényben a Magyar Nemzeti Bankra háruló azzal a kötelezettséggel, hogy ezeknek az összegeknek az ellenértékét, amely az olasz lírának a kifizetést megelőző napon Budapesten hivatalosan jegyzett vételi árfolyama és az Olaszországba kivitt magyar áruk kiegyenlítését szolgáló líra vásárlásnál érvényben lévő vásárlási felár hozzáadásával számítandó, pengőkben az érdekelt hitelezőknek kifizesse. 4. cikk. Megegyezés áll fenn a tekintetben, hogy az Istituto Nazionale per i Cambi con l'Estero a Magyar Nemzeti Banknak a fizetési rendelvényeit csakis a 2. cikkben említett összesítő Számlán lírákban rendelkezésre álló összegek határain belül fogja teljesíteni. A Magyar Nemzeti Bank az Istituto Nazionale per i Cambi con l'Estero-tól eredő fizetési rendelvényeknek a teljesítését csakis az olasz árukért Magyarországon történt befizetésekből származó, pengőkben rendelkezésre álló összegek határain belül vállalja. 5. cikk. A két állam adósai az általuk eszközölt befizetések alapján csak akkor szabadulnak tartozásuktól, ha az illető hitelezők követeléseik teljes összegét a jelen Megállapodásnak megfelelően, és az adásvételi szerződés feltételeivel megegyező mértékben megkapták.