Rendeletek tára, 1931

Rendeletek - 167. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1931. évi 300—76. számú körrendelete, a madarak napjának és a fák napjának felújításáról.

782 167. 300—76/1931. V. K. M. sz. 167. N m. kir. vallás^ és közoktatásügyi miniszter 1931. évi 300—76. számú körrendelete, a madarak napjának és a fák napjának felújításáról. Nagynevű hivatalbeli elődöm, gróf Apponyi Albert, még az 1906. évi április hó 27. napján 26.120/1906.—

VI. a. szám alatt kelt rendeletével két olyan intézményt honosított meg hazánk népoktatási tanintézeteiben, mely az Amerikai Egyesült-Államokban gyökerezett meg először, és folytonos fejlődéssel kiváló eredményeket ért el. Az egyik a „Madarak napja" (Birds day); a másik a „Fák napja" (Arbor day) intézménye. Amint ez ma már köztudomású, ez az intézmény azt a szokást léptette életbe, hogy minden iskolában évenkint egy nap kizárólagosan a madaraknak szenteltetett akként, hogy a tanító azon a napon tanítványainak fölfogásához mérten szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásában való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is. Ugyancsak minden iskolában az évnek egy bizonyos napja a fáknak szenteltetett. E napon az oktató a fák jelentőségét fejtegeti, a súlyt azonban arra fekteti, hogy minden gyermek, valamely erre a célra alkalmas kopár helyen néhány csemetét ültet el, mely azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik. Ez az intézmény a szóbanforgó Apponyi Albert gróf vallásés közoktatásügyi minisztersége idejében kiadott rendelettel életbeléptettetvén, határozott eredményeket ért el. Később azonban a háborús idők és az azután következő nehéz évtizedek alatt veszíteni kezdett intenzitásából ez a szép, a lelkület finomítására annyira alkalmas, poétikus intézmény. Apponyi Albert gróf, a világszerte tisztelt nagy államférfiú, minden magyar ember élő büszkesége, a folyó év június havának 29-ik napján ünnepli azt az évfordulót, amikor Jászberény városa — ötven évvel ezelőtt, — először tette le kezébe a kerület képviseletét a magyar országgyűlés képviselőházában. Jászberény illusztris képviselője a lepergett fél évszázad alatt e mandátum birtokában olyan államférfiúi működést fejtett ki, mellyel nemcsak a maroknyi magyarság háláját és mélységes tiszteletét vívta ki, hanem a tiszta emberi ideálokért, a legnemesebb emberi jogokért mindig sikra szálló, örökké emlékezetes szellemi erőfeszítéseivel a legnagyszerűbb tettel fölérő, szárnyaló, meg-