Rendeletek tára, 1927

Rendeletek - 175. A m. kir. pénzügymmiszter 1927. évi 30.000. számú körrendelete, a kereseti adóról szóló 300/1927. P. M. számú Hivatalos Összeállítás végrehajtásáról.

175. 30.000/1927. P. Ü. M. az. 529 szolgálati viszonytól független mellékfoglalkozásként jelentkező alkalmi üzletszerzésből származó jövedelmük után általános kereseti adót tartoznak fizetni. (4) A szerzetes rend tagjainak a rendhez való viszonya nem minősíthető sem szolgálati, sem munkabérviszonynak, következésképen a tagoknak a rendtől élvezett ellátása és esetleg pénzbeli jövedelme sem tekinthető kereseti adó alá eső szolgálati járandóságnak. Ha azonban valamely szerzetes máshonnan is — mint pl. a szerzetes plébános a hívektől — húz jövedelmet, akkor ez a jövedelem, amely nem a rendtől származik, mint szolgálati járandóság kereseti adó alá esik. Szolgálati illetmény továbbá a szerzetes rendhez tartozó tanárnak az államtól vagy a várostól élvezett illetménye vagy segélye. (5) A szolgálati vagy munkabérjárandóságoknak adókötelezettsége szempontjából közömbös az a körülmény, hogy vájjon a munkaadó előzetes kikötés alapján, vagy pedig önként fizette-e ki a járandóságot. E szerint pl. az önként adott beszerzési segély, jutalom stb. szintén adóköteles járandóság. Megjegyzendő, hogy a munkaadó igen gyakran azzal a célzattal ad az alkalmazottjának önként segélyt vagy jutalmat, hogy ezzel megelőzze vagy kikerülje az alkalmazott rendes járandóságának a felemelését. (6) A munkabérekből nincs levonásnak helye a munkához szükséges szerszámok vagy külön ruha beszerzése, kopása, vagy pótlása címén, úgyszintén azon a címen sem, hogy az alkalmazottnak a munkahelyen való megjelenésével kapcsolatban utazási (pl. vasúti, omnibusz stb.) költsége merül fel. Ha pedig a munkaadó az említett költségeket a rendes illetményeken felül külön megtéríti az alkalmazottnak, úgy ezzel lényegileg az alkalmazott illetményeit növeli, ennélfogva az illetmény természetével bíró térítési összeget a rendes illetményekhez hozzá kell adni, és az együttes összeg alapján kell a 18. §. szerint az adótételt megállapítani. (7) Az alkalmazottnak járandóságát terhelő kereseti adót a munkaadó a 36. §. alapján az alkalmazott járandóságából levonja és befizeti. Ezzel kettős kötelezettség hárul a munkaadóra, amennyiben egyrészt az adó beszedésére, másrészt á beszedett adó beszolgáltatására köteles. Az adó lerovására megállapított ennek a kötelezettségnek az a célzata, hogy az adót mindenkor az alkalmazott viselje. Ha tehát a munkaadó nem vonja le az adót az alkalmazott illetményéből, hanem azt a sajátjából fizeti be, s így az alkalmazott helyett viseli az adóterhet, akkor a munkaadó az alkalmazott helyett magára vállalt kereseti adó összegével tulajdonképen • felemeli az alkalmazott járandóságát. Magy. Rend. Tára, 1927. I—VI. f. 34