Rendeletek tára, 1927

Rendeletek - 186. A m. kir. pénzügyminiszter 1927. évi 20.000. számú rendelete, a házadóról szóló hivatalos összeállítás végrehajtásáról.

186. 20.000/1927. P. Ü. M. %%. 1263 Ut. (1) A haszonértek helyes megállapítása szempontjából különösen figyelembe kell venni a helyi viszonyokat, és az illető városban (községben)' szokásos béreket. Ha a bérek a község (város) egyes különböző részeiben eltérők, pl. a község (város) főútvonalain, a jobban kiépített, forgalmasabb részein általában magasabbak, mint a főbb útvonalaktól meszebb eső, esetleg a község (város) külső területén, vagy a kevésbbé gondozott, kevésbbé forgalmas részein fekvő épületek bérei, akkor az épületek haszonértékének igazságos megállapítása céljából erre a körülményre figyelemmel kell lenni, és az épületeket mindenekelőtt ezekre az eltérésekre való tekintettel kell csoportosítani. A község (város) különböző helyein levő épületek (épületrészek) haszonértékének megállapításánál a bérbeadott épületek (épületrészek) tényleges bérei között mutatkozó arányt kell irányadóul venni. (2) A község (város) szélétől — a legrövidebb útvonal szerint — legalább két kilométernyi távolságban fekvő épületek haszonértéke fejében általában 20%-kal kisebb Összeget kell megállapítani, mint amilyen összeg a község (város) belső területén, vagy a vasúti állomás közelében fekvő ugyanolyan épület haszonértéke fejében megállapíttatott. Ha azonban a község (város) külső területén több épület vagy épületrész van bérbeadva, és az ezekért fizetett bérek a haszonértékek megállapítására megbízható támpontul szolgálhatnak, akkor természetesen ezeket a tényleges béreket kell a haszonértékek megállapításánál irányadóul venni. (3) Az egyes épületeket vizsgálva, az épület fekvési csoportjain belül különösen az építés anyagát (pl. tégla, kő, vályog), továbbá az építés módját, az épület. minőségét, helyiségeinek nagyságát, beosztását, kisebb vagy nagyobb igényeket kielégítő voltát, az udvartér nagyságát, azt, hogy van-e iv0&zet szolgáltató kút, és általában az épület használhatósági fokát stb. kell figyelembe venni. (4) Az épület vagy épületrész haszonértekének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a tényleges használatnak meg nem felelő lehetőségeket, pl. azt, hogy az épületet esetleg több lakássá vagy üzlethelyiségekké átalakítva miképen lehetne hasznosítani. A házhoz vagy a lakáshoz tartozó szobákkal (lakrészekkel) együtt használt mellékhelyiségek bérértéke külön nem állapítható meg, hanem a ház vagy lakás haszonértékének megbecsülésénél az összes helyiségeket kell együttesen tekintetbe venni. (5) Olyan helyeken, ahol a lakások jelentékeny része bérbe van adva, a haszonértéket oly módon kell megállapítani, hogy a fentebb említett szempontok szerint csoportosított épületeket és épületrészeket kell összehasonlítani a i i