Rendeletek tára, 1924

Rendeletek - 142. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1924. évi 12.345/1923. számú rendelete, a vizitársulatoknál (öblözeteknél) és a m. kir. földmívelésügyi miniszteri tárca keretében házi kezelésben végzett munkálatoknál alkalmazottaknak betegség esetére való segélyezéséről és baleset esetére való biztosításáról.

142. 12.345/1923. F. M. sz. 561 §-ban foglalt előfeltételek fennállása esetén — a következő segélyeket kötelesek nyújtani: 1. Ingyen orvosi gyógykezelést a betegség tartama alatt egyfolytában egy évig, szülés esetén ugyancsak ingyen a szükséges szülészeti támogatást és gyógykezelést. 2. A szükséges gyógyszereket, fürdőket, gyógyvizeket és gyógyászati segédeszközöket (szemüveg, mankó, sérvkötő, műláb, műkar stb.) egy éven át ingyen. A fürdő, mint betegségi segély azonban rendszerint csak magát a gyógyító hatású fürdőt a hasznáilattal járó ellátási költségek nélkül jelenti. Az alkalmazott azonban az ellátással járó fürdőt is igényelheti, ha a betegség oly természetű, amely a beteg tartózkodási helyén kívül lévő gyógyfürdő használatát teszi szükségessé. Ebben az esetben a gyógyfürdő használatával járó költségek viselése tekintetében általában a gyógyintézeti ápolás költségeire vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást (9. §.). 3. Táppénzt abban az esetben, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és 3 napnál tovább tart, a keresetképtelenség harmadik napjától számítva a kerestképtelenség további tartamára, legfeljebb azonban egy éven át, amennyiben a keresetképtelenség előbb nem érne véget. A táppénz az első négy héten az illető alkalmazott fizetése egy napra eső részének, illetőleg átlagos napibérének 60%-a, szakmánymunkásnál pedig annak az összegnek a 60%-a, amely egynapi átlagos keresményének felel meg; azontúl pedig 75%-a, azonban a tényleges fizetésnél (bérnél, keresménynél) több nem lehet. A fenti táppénz fizetendő abban az esetben is, ha az alkalmazott közveszélyes fertőző vagy ragályos betegség, nevezetesen pestis, kolera, hólyagos himlő és kiütéses hagymáiz miatt a hatóság által elkülöníttetik és ennek következtében keresetét elveszti, az elkülönítés tartamára, azonban legfeljebb húsz hétig. Ez esetben azonban a vízitársulat (öblözet), illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatal a kifizetett táppénznek az 1898 : XXI. t.-c. és az ezt módosító törvényes rendelkezések értelmében az államkincstártól való megtérítését igényelheti. 4. Az alkalmazásban álló nőnek a terhesség utolsó négy hetében terhességi segélyt az átlagos fizetése egy napra eső részének (keresményének), illetőleg átlagos napibérének teljes összegében. 5. Az alkalmazásban álló nönlek gyermekágyi segélyt a lebetegedés első napjától kezdve nyolc héten át az átlagos fizetése egy napra eső része (keresménye), illetőleg napibére teljes összegében. Ha azonban a terhességi jsegély négy hétnél tovább folyósíttatott, a szülésig történt túlfizetés a gyermekágyi segélybe beszámítandó. 6. Az alkalmazásban álló nőnek szoptatási segélykép, a gyermekágyi segély megszűnését követő 12 héten át naponta másfél Magy. Rend. Tára, 1924. I-XII. f. 36