Rendeletek tára, 1923

Rendeletek - 12. A m. kir. minisztérium 1923. évi 1.421. M. E. számú rendelete, a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között kötött kereskedelmi egyezmény és az azzal kapcsolatos külön egyezmények életbeléptetéséről.

82 12. 1.421/1923. M. E. sz. XL cikk. 1. A szerződő felek megegyeznek abban, hogy haladéktalanul felveszik a tárgyalásokat a következő ügyekben kötendő külön egyezményekre nézve: a) a szűkebb határszéli forgalom megkönnyítése tekintetében; b) a vámkezelésnél való kölcsönös támogatás, a vámszabályokba ütköző cselekmények meggátlása, üldözése és megbüntetése és a vámbünügyi jogsegély tekintetében; c) állategészségügyi egyezmény tekintetében; d) árúk vizsgálati jegyeinek és bizonylatainak kölcsönös elismerése tekintetében; e) az ipari és szerzői jogvédelem tekintetében; f) a dunai hajók számára létesítendő vámürzárszabályzat tekintetében. Ezen egyezmények, mihelyt létrejöttek, szerves alkatelemei lesznek a jelen kereskedelmi szerződésnek és — amennyiben kifejezetten eltérő intézkedéseket nem tartalmaznak — addig maradnak hatályban, mint ez utóbbi. XII. cikk. 1. A szerződő felek kölcsönösen feljogosítják egymást arra, hogy konzulokat alkalmazhassanak a másik fél mindazon kereskedelmi piacain, ahol valamelyik harmadik ország is alkalmazhat konzulokat. Konzulok alatt mindazok értendők, akik konzuli teendőkkel vannak megbízva. 2. A szerződő felek konzulai a viszonosság feltétele mellett a másik fél területén ugyanazon jogokat, jogosítványokat és mentességeket fogják élvezni, amelyekkel bármely más ország konzulai élhetnek, vagy élhetni fognak. 3. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy — tekintettel a viszonosság követelményeire — az egyik fél konzuljainak a másik fél területén a legnagyobb kedvezmény alapján adandó jogok, jogosítványok és kedvezmények nem engedélyezhetők nagyobb mértékben, mint amily mérvben azok ezen utóbbi fél konzuli képviselőinek az előbb említett fél területén engedélyeztetnek. 4. Egyetértés áli fenn arra nézve, hogy az egyenesadók tekintetében csak a mindkét részről való azon hivatásos konzulokat illeti meg az adómentesség, akik azon államnak, melyben hivatásukat gyakorolják, nem állampolgárai, és semmi esetre sem nagyobb mértékben, mint a szerződő felek diplomáciai képviselőit.