Rendeletek tára, 1918

Rendeletek - 62. A m. kir. belügyminiszter 149.446/1917. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez, a kiütéses tifusz ellen való védekezésről.

150 62. 149.448/1917. B. M. sz. képes, vagyis az ezen bacillussal készitett egyneműen zavaros emuisiót leülepedő csapadék keletkezése közben feltisztitja. A próba kiviteléhez a vizsgálandó egyénből vért kell venni és (Alsó-Felér, Bihar, Besztercze-N'aszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, MarosTorda, Nagy-Kükülíő, Szeben, Szolnok-Doboka, TordaAranyos, Udvarhely vármegyék, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad város első tisztviselőjéhez). további intézkedésig am. kir. központi vizsgáló állomásra (Budapest» IX., Gyáliút 7. sz) beküldeni. (Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez.) az illető bakteriológiai intézetbe kell beküldeni. A vizsgálandó vért viszérből vagy az ujj hegyéből kell venni csirátlanitott (steril) eszközökkel. A vért (kb. 2 cm

8-t) tiszta, száraz kis kémcsőben vagy (5 cm

9-es) gyógyszerüvegben kell felfogni, és jelzéssel, kisérő irattal ellátva és gondosan csomagolva kell beküldeni a bakteriológiai intézetbe. A vizsgálat eredményéről a vizsgáló intézet távirati értesítést küld. Pozitív eredmény kiütéses tífuszra vall, negatív eredmény esetén, ha a kiütéses tífusz gyanúja továbbra is fennforog és az első vérvétel a betegségnek első napjaiban történt volna, néhány nap mul

va újból vérpróbát kell venni. A Weil—Felix-féle eljárás ugyanis rendszerint a kiütéses tífusz 5—8-ik napján ad pozitív eredményt. Hangsúlyozom, hogy a kiütéses tífusz támadásának és terjedésének a kellő időben és megfelelően foganatosított óvórendszabályok alkalmazása mellett gátat lehet vetni, ennélfogva felhívom a Polgármester ura

^ intézkedjék már most, hogy a kiütéses tífusz esetleges támadásának eleje vétessék, és mihelyt törvényhatósága területén a kiütéses tífusz megállapittatott, a betegség terjedése az említett körrendeletben ismertetett eljárások gondos alkalmazásával megakadályoztassék. Minthogy a kiütéses tífusz ragálya minden valószínűség szerint a ruhatetű utján terjed, elrendelem, hogy tömegesen foglalkoztatott munkások, továbbá hadifoglyok, internáltak, úgyszintén mindazok (különösen kóborló cigányok), akikről feltehető, hogy tetve-