Rendeletek tára, 1917
Rendeletek - 682. A m. kir. belügyminiszter 1917. évi 151.041. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez a nyilvántartott cigányokkal való eljárásról.
e82. 151.041/1917. B. M. sz. 2523 vettessék, azok a hatóságok állandó ellenőrzése mellett helyhez köttessenek, utóbb pedig állandó letelepülés mellett a munkás társadalomba véglegesen beolvadjanak. Az idézett rendelet tehát kizárólag a kóborcigányokra szorítkozik, és ezért állapítja meg 1. §-ának második bekezdésében, hogy kóborcigányoknak e rendelet szempontjából csak azokat kell és lehet tekinteni, akik rendes lakóhelyet nem tudnak igazolni. A települt cigányokról az 1. §. harmadik bekezdése akként rendelkezik, hogy a rendőrhatóság a letelepült cigányt is.rendes lakóhelyére utasíthatja, esetleg toloncúton oda kisértetheti, ha idegen helyen tartózkodását nem látja kellően indokoltnak. Több esetben megtörtént, hogy egyes rendőrhatóságok a kóborcigányokra ' vonatkozólag a fentidézett 15.000/1916. B. M. cin. számú rendelet rendelkezéseit tévesen értelmezve, mihelyt valószínűnek látszott, hogy ez előállított cigányok valamely községben rendes lakóhellyel bírnak, a nélkül, hogy erről vagy az azt igazoló okmányok tárgyi és személyi , .valódiságáról körültekintő meggyőződést. szereztek volna, — őket a megállapítottnak vélt, állítólagos állandó lakóhelyükre utasitották, illetőleg toloncoltatták. Ezáltal a cigányokat — eltekintve attól, hogy a rendelet célzatával merőben ellentétes eredményt értek el, — indokolatlan zaklatásnak tették ki, a társhatóságoknak pedig hiábavaló munkát okoztak. Erre való tekintettel elrendelem, hogy a 15.000/1916. B. M. cin. számú rendelet 3—4. §-ai alapján nyilvántartásba vett és a 8. §. értelmében folytatólag nyilvántartásba veendő, kóborláson ért cigányok csak abban az esetben toloncolhatók, illetőleg utasíthatók az idézett 15.000/1916. B. M. eln. számú rendelet 1. §-ának utolsó bekezdése értelmében rendes lakóhelyükre, ha a rendes lakóhely kétséget kizárólag megállapittaíott, és ha az idegen helyen tartózkodást a rendőrhatóság az idézett rendelet szempontjából nem látjfi Jeellően indokoltnak. Az illetőségi községbe azonban, ennek szabályszerű megállapítása után is, a 15.000/1916. B. M. eln. számú rendelet rendelkezéselnél fogva csak abban az esetben utasíthatók vagy toloncolhatók, ha az illetőségi község egyszersmind megállapított rendes lakóhelyük. Igen gyakran megtörténik ugyanis, hogy a cigány abban a községben, amely illetőségi helyéül kimondatott, teljesen