Rendeletek tára, 1913
Rendeletek - 214. A m. kir. pénzügyminiszter 1913. évi 142.105. számú rendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a m. kir. fővámigazgatóhoz, valamennyi vámhivatalhoz és pénzügyőri közeghez, I. az esszenciákban és illatszerárúkban levő változatlan alkohol mennyiségének meghatározására; II. az ecet-éterben levő változatlan alkohol meghatározására: III. a cukorkák, bonbonok, - #gyümölcsszörpök, csokoládé, cukrozott gyümölcsök, befőtt gyümölcs, gyümölcsizek stb. stb., cukortartalmú folyadékok (likőrök) megvizsgálására és végül V. a sűrített tej cukortartalmának megállapítására vonatkozó új útmutatás közzétételéről.
214. 142.105/1913. P. Ü. M sz. 1993 alkalmazhat, de akkor az alkalmazott derítés módját a vizsgálati bizonylatban fel kell tüntetni. b) Vizsgálat közvetlenül redukáló cukorra és polározás. Az a) szerint előállított oldatnak kis mennyiségét kétszeres térfogatú Fehling-féle oldattal főzzük. Há kiválás nincs, akkor a minta sem invertcukrot, sem dextrozét vagy tejcukrot nem tartalmaz, és ilyenkor a folyadékot 200 mm-es csőben közvetlenül pol ározhatjuk (lásd c) pontot is). Ilyen esetekben célszerű, ha a vizsgálati anyagból a normál súlyt: 26*048 gr-ot 100 kcm-re, illetve 65' 12 gr-ot 250 kcm-re, vagy a fél normál súlyt 50 kcm.-re mérjük le, mert különben a polározással megállapított számot át kell számitanunk, hogy a vizsgálati anyagban foglalt nádcukrot °/o-ban megkaphassuk. c) Polározás invertálás után. Ha a b) alatti eljárással redukáló cukor jelenlétét megállápitottuk, akkor a közvetlen polározás nem szolgáltat használható adatot, ennélfogva ilyenkor az invertált oldat polározása által állapítjuk meg, hogy a minta nádcukron kívül csak invertcukrot, vagy jobbra forgató cukrot is tartalmaz-e? Ugyanígy kell eljárni, ha a b) alatti eljárással kiválás nem mutatkozott, de arra van gyanúnk, hogy a minta dextrint is tartalmazhat. Az eljárás a következő : Az a) szerint előállított oldatnak 50 kcm.-éhez 100 kcm.-es mérőlombikban 1 kcm. kétszer normál kénsavat 1 ) és 5 kcm. 1'125 fajsúlyú sósavat adunk. A lombikba hőmérőt teszünk s azután azt bemártjuk 40 C° hőmérsékletű vízfürdőbe ugy, hogy a lombik a nyakáig a vizb i legyen és a vizet tovább melegítjük, mig a hőmérő 68—70 C ot nem mutat és ezen a hőmérsékleten tartjuk 5 percig, miközben a lombiknak tartalmát több izben összerázzuk. Ezután a lombik tartalmát gyorsan lehűtjük, nátronluggal csaknem •egészen közömbösítjük es vizzel a jelig feltöltjük. l ) Ha az a) szerinti eljárásnál az ólomecetoldatból többet alkalmaztunk 5 kcm-nél, akkor a kénsavból is megfelelően többet kell az oldathoz hozzáadni, ós pedig az ólomecet minden 1 kcm-éhez, amely az 50 kcm. oldatban foglaltatik, 1 kcm. kétszer normál kénsavat. A kénsavnak hozzáadása azért történik, hogy a sósav a folyadékban keletkezett nátriumacetát által részben le ne köttessék, mert ecetsav szabadulna fel helyette. 127*
