Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5545 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5546 bői megtanultuk: siker csak egy plurális társadalmi berendezkedésben kibontakozó versenyből eredhet. Az emberi méltóság, szabadság és az egyén érdekeltsége a fejlődésben nem csupán az individuális alkotókészség és boldogság garanciáit teremti meg, de a nemzeti fejlődés energiáit is ez biztosítja. Országunkban a virágzást — azáltal, hogy megtanított minket hatékonyan versenyezni a világban — egy olyan nyílt társadalom és piacgazdaság teremtette meg, mely egyenlő esélyeket biztosít mindenkinek. Ez a Korea által követett út, és ennek sikere teremtette meg a mai Koreát. A módszerek eltérhetnek, de míg közös eszményképek elérésére törekszünk, bízom benne, hogy a magyar nép hősies elhatározását is igazolni fogja az idő. Hiszem, hogy a Magyar Köztársaságban végbemenő változások nemcsak Magyarország fejlődéséhez fognak hatalmas mértékben hozzájárulni, de egy jobb világ megvalósításához úgyszintén. Tisztelt Képviselők! Minden nemzet és ország számára eljött az idő, hogy a megnövekedett kölcsönös bizalmon és megbecsülésen keresztül együttes erővel munkálkodjanak mindnyájuk fejlődésén, boldogságán és jólétén. Olyan világban élünk, ahol a kölcsönös egymásrautaltság, az együttműködés, valamint a tudományos és technikai fejlődés egyetlen globális közösséggé kovácsol bennünket. A haszontalan versengés és destruktív szembenállás időszakából egy új korba kell átlépnünk, melyben a népek az együttműködésen és egymás iránti jóakaraton keresztül együttesen munkálkodnak a béke és harmónia megteremtésén. E meggyőződésre alapozva törekszik a Koreai Köztársaság kormánya a szocialista országokkal való kapcsolatok kiépítésére. A Korea és Magyarország közötti hivatalos kapcsolatok felvétele megerősítette hitünket e politikában, és csupán néhány hete történt, hogy diplomáciai köteléket teremtettünk Lengyelországgal is. A jövőben is aktívan törekedni fogunk arra, hogy tárgyalásokat folytassunk, fejlesszük kapcsolatainkat és együttműködjünk Kínával, a Szovjetunióval és a közép- és kelet-európai országokkal. Tisztelt Képviselők! Amiként Magyarország ledöntötte a Keletet Nyugattól elválasztó gátakat, mi is megkísérlünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy megszüntessük az akadályokat, melyek félszigetünket Északra és Délre osztják. A hatvanöt milliós koreai nép még ma is a nemzeti megosztottság fájdalmait szenvedi. Milliószám vannak testvérek, szülők és rokonok, akiket elválasztott egymástól a demilitarizált övezet. Majd fél évszázadig azt sem tudták, hol vannak szeretett családtagjaik, képeslapokat sem küldhettek, telefonon sem beszélhettek, s egymás szabad meglátogatása szóba sem jöhetett. Múlt év július hetedikén fontos politikai döntést jelentettembe, melynek segítségével megszüntethetjük a merev szembenállást Dél- és Észak-Korea között, és új kapcsolatokat építhetünk ki, mint társak. Mivel országaink nem egyesülhetnek a belátható jövőben, először is el kell ismernünk egymást, majd a párbeszéd és a cserekapcsolatok segítségével meg kell teremtenünk a kölcsönös bizalom szilárd alapjait. E célból jelentettem be a, ,Koreai Nemzeti Közösség egyesülési formuláját". A javaslat szerint Dél és Észak közbenső lépcsőfokként először nemzetközösséget alkotna, s az élet minden területén újjáélesztené a közösségi kapcsolatokat . Ez idővel kedvező feltételeket teremtene a politikai integráció számára, s a függetlenség, béke és demokrácia elvei alapján egy országgá válhatnánk. Észak-Korea vezetőjét már jó ideje Dél—Észak csúcstalálkozó megtartására ösztönzöm, amelyen előfeltételek nélkül, szabadon vitathatnánk meg és dönthetnénk el minden kérdést, a fegyverzetellenőrzés és a kölcsönös meg nem támadás kérdését is beleértve. Kérem a Magyar Köztársaságot, támogassa a feszültség csökkentésére tett erőfeszítéseinket, és azt, hogy rátalálhassunk a megbékélés ösvényére. Reméljük, azok a nemzetek, melyekkel mostanság rendezzük diplomáciai viszonyunkat, meg fogják őrizni jó kapcsolataikat Észak-Koreával is. Nem akarom, hogy új barátságunk Magyarország és Észak-Korea kapcsolatainak elhidegülését okozza. Nem kívánjuk elszigetelni Észak-Koreát. Azt szeretnénk látni, hogy ajtót nyit a világra, együttműködésre lép minden nemzettel és csatlakozik hozzánk a megbékélés és a koreai nép egyesítése felé vezető úton. Tisztelt Képviselők! Magyarországhoz hasonlóan hazánkban is egy demokratikus átmenet közepén vagyunk, melyet nevezhetnénk akár csendes forradalomnak is. A Koreai Köztársaság, 1948-as megalapítása óta, a pluralizmus és többpártrendszer elvére épülő parlamenti demokrácia, de az alkotmányosság negyven éve nem volt elegendő a korszakokra visszanyúló parancsuralmi hagyományok legyűrésére. A nemzetépítés követelményei rákényszerítették a Kormányt, hogy néha erősnek mutassa magát, és háttérbe szorítsa az emberekjogos igényeit. Két évvel ezelőtt demokráciát és demokratizálódást követelő koreaiak tízezrei árasztották el az utcákat és a helyzet válságos méreteket öltött. Mint a kormánypárt vezetője, úgy határoztam, hogy teljesítem a nemzet hő vágyát, és közzétettem azt a dokumentumot, amit azóta a Június 29-i Demokratikus Reformnyilatkozatként ismernek. Ezt azon meggyőződésből cselekedtem, hogy a demokráciában a hatalom a néptől származik. Koreában egy szabad, nyílt és önszabályozó folyamatokra épülő demokratikus átmenet vette kezdetét. A Kormány és az ellenzéki pártok által együttesen kidolgozott alkotmányt népszavazás erősítette meg. Nem sokkal ezután igen szoros versenyt hozó elnökválasztás zajlott le. Néhány hónappal később az országgyűlési választásokon történelmünkben először szereztek többséget az ellenzéki pártok, s ennek eredményeként ma a koreai parlamenti demokrácia új időszakát éljük. A hírközlés — a demokráciában természetes módon — szabadon kritizálja a Kormány politikáját és az elnököt, s a nép elé tár minden olyan társadalmi igazságta-